Azt érzem nem szeretem az anyukám. Más is érez így?
Egyáltalán nem támogat engem semmiben, soha. Ha veszek itthonra valami ételt, akkor gúnyolódni kezd, hogy jajj, milyen jól megy valakinek.
Ha jól tanulok, akkor én mekkora stréber vagyok. Ha valami nem sikerül nekem elsőre, akkor én miért nem voltam ügyesebb. Egyszerűen mindig basztat és nem tud engem békén hagyni.
Hiába mondom el neki, hogy nekem ez rosszul esik, légyszíves ne tegye, még jobban bánt.
Ha esetleg kedves hozzám, akkor azt az egy kedves szót 6 gonosz kíséri.
Értem, hogy vannak traumái, de miért ilyen sok az olyan szülő, aki a saját fájdalmait a gyerekére vetíti?

























20 éves vagyok, most kezdtem el az egyetemet. Szerencsére kolis vagyok, szóval már lényegében külön élek, csak ha néha hazajövök, akkor van ez.
Köszönöm mindenkinek a megértést. Csak nem szeretném őt egyedül hagyni, meg "rossz" gyerek lenni, amiért nem jövök haza és nem foglalkozom vele.










Nem kéne húszéves felnőttként félni az anyádtól! Nem tudsz rossz gyerek lenni, mert nem vagy gyerek! Észre kéne venni! Nem dolgod, hogy foglalkozz vele, és annak az oka, hogy nem szívesen mész haza egyedül ő. Magára vessen!
A 9-es/11-es/14-es (19:06, 19:52, 06:29) mit trollkodik bele a más kérdésébe? Téged senki nem kérdezett!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!