Azt érzem nem szeretem az anyukám. Más is érez így?

Mert ő is ezt a mintát kapta sajnos. Ő sem tud szeretni. Te sem tudsz. Jogos, amit érzel, illetve az is amit nem tudsz érezni. Érzéseket nem lehet magunkból kierőszakolni. Hogy márpedig szeretni fogom.

Viszont, ha benned van motiváció, hogy ne ezt add tovább, fel tudod dolgozni a traumákat. Persze nem magadban. Ez fontos.

Ezt a mintát hozta, őt is így nevelték, ilyen bántalmazóan.

Tudhatod (sajnos), hogy "bármit teszel, neki semmi se jó"...

Biztosan szeret, csak ez egy minta, amit öntudatlanul követ.

Kérdező, én sem szeretem a saját anyámat. (Lehetnénk tesók is, de gyanítom, van köztünk vagy 30 év, jómagam ötvenes vagyok).

Bennem ez konkrétan így meg is fogalmazódott a kamaszkor felső határán, vagy inkább fiatal felnőtt korban, hogy a szeretet szikráját sem érzem az anyám iránt. Az okok hasonlóak, mint Nálad, megspékelve még a tesómmal történő agyament kivételezéssel (kb. ő volt a kis hercegnő).

Ha nem szereted, az nem véletlenül van. Ő sem szeret téged.

Aki bánt, az nem szeret.

Aki szeret, az nem bánt.

Kérdező: valamiért úgy gondolhatja, hogy "így tart a jó úton" ez valamiféle nagyon rossz nevelési minta lehet.

Szomorú hogy ez van.