Hogyan lehet nem megmondani a jegyeket otthon, eltartott egyetemistaként, ha rákérdeznek a szülők?

Magadért tanultok, nem a nekik, mikor tűnik el ez a hülyeség a köztudatból?

Ha valaki gyomorfekélyt kap, se fog tudni egy elvárásnak megfelelni, mert nem alkalmas rá.

Nem lesz balhé csak az ő hülyeségük miatt, meg kell mondani hogy nem neked való ez, és ha bele őrülsz se fog menni.

Nagyon sok szülő azt gondolja hogy neki azért lett gyereke hogy legalább az egyetemre bejusson, de még jobb ha diplomás lesz.

Viszont mindenki magából indul ki, a régiek között miért volt ritka a diplomás?

Ilyen szülőkkel nem lehet mit kezdeni. Gondolom az a típus aki a 4-esért is leb .szott de amikor kitűnő lettél egy rohadt "ügyes vagy" se hagyta el a száját. Első félévemben még én is őszinte voltam, mikor elmondtam hogy valamiből másodjára megyek apám teljesen kikelt magából, miközben ő anno otthagyta az első félév után és végül 35 évesen nagy nehezen szerzett diplomát... Ekkor rájöttem hogy feleslegesen generálom a feszkót, utána már szépítettem mindent.

Egyszóval: hazudj, amíg csinálod rendesen és nem linkeskedsz nem éri meg az ilyen szülőnek az igazat mondani a jegyeidről.

2-es szerintem jól írja.

Nekem amúgy mindig nézni akarták az indexemet (akkor még papír alapú index volt). Ez ugye szorgalmi időszakban a tanulmányi osztályon volt tárolva, és vizsgaidőszakra kaptuk meg. Én bekamuztam otthon, hogy vizsgaidőszakban is bent tartom a tanulmányi osztályon, hogy el ne hagyjam.

Nekem amúgy anyai nagynéném kezdte azt, hogy elkéri és nézegeti, hát úgy voltam, menjen a p...ába. (Amúgy most halt meg, és amikor pakoltuk a cuccait, megtaláltam a diplomáját, kettes volt a diploma jegye, szóval neki aztán sok erkölcsi alapja volt engem holmi statisztika hármasért cseszegetni.)

"Viszont mindenki magából indul ki, a régiek között miért volt ritka a diplomás?"

Ez mondjuk azért választ kíván, megírom, miért: Egy ötöd része jutott be, mert annyi férőhely volt az egyetemeken/főiskolákon. Tehát ne tévesszen meg, most sincs annyival több okos ember, csak akkor férőhely nem volt, és fizetős lehetőség sem volt. El tudod képzelni, amikor egy tanárképzőre 5-szörös túljelentkezés volt? Vicces volt.

Én vért h....oztam a bejutásért is, 80-as évek (de lediplomáztam, és akkor még rangja is volt, nem bántam meg).

Én megmondanám hogy oké hogy kettes, de HATVAN SZÁZALÉKTÓL adják itt már meg, nem úgy van mint általánosban meg gimiben, hogy ráírod a neved és átmentél...

Ha kell és van rá lehetőség, esetleg meg is mutatnék neki egy kettes dolgozatot (vagy hármast ha azon is problémázik), hogy ez valójában mit jelent.

Vagy ha a neptunt nem nézi meg, egyszerűen csak kamuzz és kész. Vagy "csak egy kettes lett, de az csak tölteléktárgy, nem fontos".

Vagy ha nagyon beleszólnak az életedbe (ami valahol érthető, én se támogatnám még a saját gyerekem se ha átbukdácsolna mindenen csakhogy ne kelljen dolgozni, de tanulni se akar...), akkor úgy szűnhet meg a kiszolgáltatottságod hogy dolgozol és anyagilag függetlenedsz. Így tényleg csak magadnak tanulsz.

Az a megoldás, hogy a szüleid ne legyenek ilyen szűklátókörűek... Szóval, ha megszívtad velük, akkor nem nagyon tudsz mit csinálni, talán az bejöhet, hogy nem veszed fel a fejmosást, nem mentegetőzöl, szóval nem hagysz támadási felületet.

Mikor hallottam az ismerőseim beszélgetését a szüleikkel az eredményekről, nekem mind normálisnak és támogatónak tűnt és már a kettesekre is azt mondták, hogy "huhh, örülök, hogy megvan, gratulálok".

Nekem is gimi végéig zsarnokok voltak, egy 3-mas miatt már hatalmas kiborulást nyomott le az anyám, hogy takarító leszek meg társai... Most viszont teljesen normális, örül, ha már "görbül" és bíztat, ha nem sikerült.