Végzős középiskolások és egyetemisták, tőletek kérnek pénzt a szüleitek (vagy az egyik nevelőszülőtök), hogy otthon laktok, ha igen, mennyit; és elég a gyerektartás kifizetni, vagy dolgoznotok kell?

Szerintem a normális szülők nem kérnek.

"Végzős középiskolások.." - azok még nem is dolgozhatnak.

Dolgozzon is az egyetemista meg tanulja is ki a belét, mi? :')

A noveremmel eltem, mert meghalt edesanyam. Mig nem erettsegiztem le, a diakmunkas berembol kellett leadnom, valtozo volt mennyit. Volt, hogy csak 20 ezret, volt hogy 30-40-et. Miutan leerettsegiztem, munkat vallaltam. O azt mondta 100ezret adjak le, de kiegyeztunk 60-70 ezerben.

A kajat neha en vasaroltam melle.

Mar elkoltoztem:D

#4

Aztán majd rá jössz hogy a fizetésed saját magadra se elég. Én is így voltam...

Végzős középiskolás még gyerek, van aki a 18-at sem tölti be csak a tanév végére. Addig meg kötelező eltartani, felelőssége

a szülőnek a gyerek. Elég durva, ha valaki pénzt kér. Mondjuk szerintem utána is, a családtagjainkon ingyen is segítünk, mégsem albérlőről van szó. Persze egyetemistát az első egy-két év utan már lehet bíztatni hogy keressen lakást magának.

Nem. Anya mindenben támogat, így ha dolgozok vagy tanulok eszébe se jutna megkopasztani. Egészen addig, amíg a pénzt nem herdálom el.

Párom is otthon él, dolgozik. Tőle egy jelképes 20ast szoktak elkérni, de majdnem biztos benne, hogy azt félreteszik neki.

nem kérnek.

a gyerektartást amúgy is anyum számlájára lett utalva, az maradt nála. Középsuliban 16 éves koromtól kezdve nyaranként dolgoztam, de azt azért mert anyukámmal azt beszéltük meg, hogy akkor hiszi el hogy eléggé érett és felelősségteljes vagyok a fesztiválozáshoz ha megdolgozok külön a bérletért és ottani költőpénzért. De azt a pénzt csak magam költöttem el, év közben pedig tőle kaptam pénzt, mert a tanulás volt a feladatom. Nappalis diákként nem tudom, hogy lehetne elvárni valakitől hogy dolgozzon annyit hogy magára is maradjon, közösbe is be tudjon adni. Nyilván ha nagyon rossz anyagi helyzetbe lenne a család akkor oké, akkor mondjuk magamtól is felvállalnék annyi terhet.

Egyetemen dolgoztam végig részmunkaidőben de sosem kellett a közösbe beadnom. Volt hogy felhívtam a szüleimet hazafelé menet, hogy kell-e valami a boltból, vagy engem hívtak fel hogy vegyek valamit ha hazafelé megyek. Ez természetes volt, és nem hatalmas, 10ezres összegekről volt szó csak kis alap bevásáról ami épp elfogyott otthon. Mindenesetre egyetem közben így már zsebpénzt sem kaptam, kicsit furcsa lett volna kvázi felnőttként anyumtól kérni bulikapénzt vagy hogy el tudjak menni kávézni a barátokkal. Egyéb dolgokat (ruhát, díszeket, etc) csak akkor vett nekem anyum ha valamit meglátott, nagyon megtetszett neki és megvette nekem, de olyan nem volt mióta egyetemre járok, hogy szóltam volna neki, hogy kell új farmer, adjon rá pénzt. Persze ehhez megint szükséges mondani, hogy nem szorul rá a család anyagilag hogy én is besegítsek a kasszába. Nem vagyunk elárasztva pénzzel, de kényelmesen élünk, persze vannak olyan hó végek ahol anyukám tart attól hogy kicsit meg kell húzni az övszíjat. És még annyit hozzátennék, hogy nappali tagozaton tanulok, gazdasági szakon. Van bőven egyetemi beadandóm, tanulnivalóm meg egy rakat csoportfeladat, prezentáció, de semmiképpen nem egy orvosi vagy jogi képzés, így nekem kényelmesen belefért a részmunkaidő az egész képzés alatt és legalább annyi anyagi terhet le tudtam a családomról venni, hogy az én kis kiadásaimat nem nekik kellett fizetni