Milyen érzés volt elköltözni a szülői házból? 22/N

Végre ismét lett életem - kontroll- és tisztaságmániás mostohaanyám mellett soha semmi nem volt jó, amit csináltam, sehová nem mehettem, nyomozott utánam, faggatózott mindenről...

Amikor 20 évesen félórát késtem az esti műszakom után - szóltam!, konkrétan kizárt a házból és reggelig az udvaron kellett dekkolnom (a telefonok lenémítva, csengő kihúzva, apám meg ő a felső emeleten aludt).

Mindenről beszámoltatott, naponta átkutatta a cuccaimat, mondván titkolok valamit, meg ilyenek.

Ezek után megváltás volt a költözés, és 10+ éve nem nyitom rájuk az ajtót.

Apám szépen asszisztált neki, szóval ő is pontosan olyan aljadék, mint a nője.

Csodálatos érzés volt. Aztán egyszer mikor úgy hozta a sors, vissza kellett költöznöm hozzájuk. Azt hittem jó lesz, mert néha azért gyötört a honvágy. Hát nem, a pokol volt. Pár hónapig bírtam a gyerekstátuszt. Amint lett elegendő pénzem elhúztam onnan, ennek már 10 éve. Sose mentem vissza azóta se hozzájuk hosszú időre. Max egy hét, de akkor sem vagyunk ott, csak éjszaka.

Kell idő a leváláshoz.

"Mi a fene a bajom ? Olyan üresség érzet van bennem."

Változik az életed, és nem szoktál még hozzá ehhez, ha majd elmúlsz 30-40-50 még hülyébben fogod érezni magad, mert egyrészt olyan lesz a fejed mint egy teli könyvtár amire már az ajtót sem lehet rácsukni, másrészt felismered kapásból mások "életciklus" hibáit, de ha segitő szándékból figyelmeztetni akarnád őket mind gyökérnek meg "nagyokosnak" fog tartani, minél öregebb leszel annál többet mesélnél, de annál kevesebbeket fog érdekelni.

Pont forditva működik az élet..

Aki öreg, azt mindenki leirja, a kisgyerekeket, fiatalokat meg szét akarják "nyalni"...

"Ott volt a gondtalan tinikor, nem kellett dolgoznom, hétvégente a barátokkal lógtam, ismerkedtem új emberekkel. Most meg van egy szar munkám, és háztartás mellett még tanulok is, szóval 0 szabadidőm van.

Mi a fene a bajom ? ... Vajon hogy tudnék boldogabb lenni?"

Pont az a bajod, hogy nincs semmi szabadidőd, és a munkád is szar. Így otthon lakva sem éreznéd valami jól magad a bőrödben.

Egyébként semmit sem írsz a párodról... Biztos, hogy vele minden rendben? Segít a háztartásban, hogy kevésbé legyél túlterhelt? Tartja benned a lelked, vagy csak plusz teher az is, hogy elvárásai vannak a háztartással meg mindenfélével kapcsolatban? Nem volt túl korai az összeköltözés?...

Mennyi idő van még hátra a tanulásból?

Másik álláson gondolkodtál már?

Szerintem attól lennél boldogabb, ha valamin változtatnál, mert ez így túl soknak tűnik a gondtalan tinikor után, főleg, hogy nem is csak ház, hanem "nagy" ház, plusz még a kert a munka meg a tanulás mellett.

"18 evesen nem állatam ki magamért"

Ha így lett volna, nem hagyták volna, hogy elköltözz...

"és ezt kezdtem el tanulni. Jelenleg napköziben dolgozom... Elekzdtem okj-n tanulni a pénzügy számvitelt is mellette"

Szóval teljes állás, plusz egyetem, plusz okj, plusz háztartás? És a pasiról még mindig nem írsz egy szót se... Gyanús ez nekem...

Ezzel nincs semmi baj. Csupán megszoktad azt a környezetet,kényelmet,jólétet.

Mostmár kevesebb a szabadidőd,több a házimunka,főzés,ügyek intézése. Amit eddig nagyrészt anyukád csinált,most nektek kell a pároddal.

Meg ugye hiába szereted a párod,de eddig nem éltél vele. Ezt a helyzetet is meg kell szokni.

Mindig gondolj a pozitív oldalára és akár anyukádékhoz is többször mehettek látogatóba.

Tipikusan szetforgacsolt idobeosztas.

Nem vagy tisztaban a celjaiddal.

Nem akarsz tanito lenni megse hagyod ott a sulit.

Okj kepzesre jarsz ami nem er egy kalap szrt se, azzal nem lesz konnyu allast talalni ezt boritekolom.

Felnott eletet kezdtel elni a gondtalan gyerekkor utan, es nem talalod egyelore az utad.

Kapkodsz mindenhez, de csak a levegot gereblyezed.

Kellene egy stabil tamasz, aki a szulok utan a pasid lenne…