Miért kell azon nyavalyogni, hogy "állandóan" be van dugva a fülem, ha amúgy nem is tudunk beszélgetni?
Anyám meg van sértődve, hogy amikor otthon vagyok, folyton fülhallgatót használok (zene, sorozat, beszélgetés a barátokkal, stb), nem lehet hozzászólni, mert nem hallom, "mert folyton be van dugva a fülem".
Holott nem is szól hozzám kb soha. Van, hogy napokig otthon vagyok, nem hallgatok fülesen semmit, legalábbis akkor, amikor még ébren van. És egy büdös szót nem szól hozzám, ha meg én beszélek neki, akkor pofákat vág, semmi reakció, esetleg felhangositja a tv. Ha meg mégis beszélünk, akkor rendszerint 20 percen belül ordibál, többnyire a nagy büdös semmi miatt. De hogy olyanokon, hogy megkérdezem, hogy milyen napja volt. Vagy együtt kipróbáltunk egy új receptet, ő olvassa, én megkérdezem, hogy most mi jön, és kapásból ordít.
Akkor mégis miért ne hallgassák zenét/podcastot, ha valami muszáj dolgot kell itthon csinálni? Miért ne nézzék videókat/sorozatot szabadidőmben? Ő úgyis szrik ramz, vagy ordít, mert ő "megteheti".
Ha meg már feltettem a fülhallgatót rögtön van mondanivalója. Előtte lehet 3 napig hozzám se szólt, csak ilyen fintorogva köszönés, amúgy meg ignorál. De ha zenét hallgatok, ne adj isten, videót nézek! Elkezdi mondani, halkan, jobb esetben úgy, hogy észreveszem, hogy beszél, de nem értem, akkor visszakérdezek. Jobb esetben elismeteli ordibálva, holott tökre nem indokolt ordítani, már hallom, vagy ha éppen olyanná van, akkor kiabál, hogy ő nem fogja elismételni, majd ha ne adj isten fontos volt, arra hivatkozik, hogy mondta, holott tudja, hogy nem hallottam. Rosszabb esetben úgy kezd beszélni hozzám, hogy látni se látom, hogy beszél, mert mondjuk én a konyhába vagyok, ő meg a szobában, és akkor onnan. És akkor is ordít. De érdekes, csak akkor van mondanivalója, ha "be van dugva a fülem". Konkrétan a legutolsó olyan nyári szünetben, amikor nem dolgoztam, és még szociális életem se volt, a két hetes szabadsága alatt kb 10 napig nem használtam fülhallgatót, egész nap otthon volt ő is meg én is, és egy büdös szót nem beszéltünk azalatt az idő alatt.
Apámmal együtt élnek, de minek.... Amikor kicsi voltam akkor is maximum, erős túlzással is barátinak nevezhető volt a kapcsolatuk külső szemmel, amióta léteznem külön szobában alszanak. Egy ideig nagyon rosszban voltak, azóta kb fél-idegenként viselkednek.
Én már nem élek otthon, csak ideiglenesen jöttem haza.
Hogy a kérdésedre válaszoljunk a leírtak alapján elég valószínű hogy nem veled van a gond. Sajnos nagyon sok az ilyen eset, rengeteget látok.
Csak abban reménykedhet az ember hogy aki ilyet él át, az nem ad tovább ilyen viselkedést véletlenül sem, csak azért sem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!