Mit tehetek, hogy ha már nem tudom elviselni a lányom zenei ízlését? Komolyan határozzam meg, mit hallgathat? Hogyan ellenőrizzem?

Kérdező, hogy lettél már kb 50 éves korodra ilyen begyöpösödött savanyúmarcsa?

Több lányt ismertem, akik rockot meg metált hallgattak, ma mindegyikük tisztességes nő, dolgoznak, családjuk van, köszönik, minden rendben velük. Van, aki még mindig hallgat ilyet néha, más nem.

"ocsmány északi nyelv" - hát, van mit rendbetenni az agyadban (ha még nem túl késő).

Magyar zene kell? tessék:

Mr.Busta - Mutatom A Fukkot! feat. Essemm, Beerseewalk, Fura Csé

https://www.youtube.com/watch?v=LgBW8vs0IY8

19 éves lány vagyok, kb. 13 éves korom óta nagyon szeretem a rockot és a metált, egy templomot se gyújtottam fel még, de nem is tervezek. Elárulom, heroinnal se élek, de inni se szoktam, pedig rendszeresen járok metál koncertekre. Emberi kapcsolataim is jól vannak, köszönik szépen, ha valaki lenéz a zenei ízlésem miatt, annak nem kérek a társaságából.

Ha valaki egy zeneszöveg miatt kezdi el lőni magát, ott nem a zenével van a baj. True crime sorozat kedvelőkből se lesznek sorozatgyilkosok.

Ha neked nem tetszik, vegyél neki egy fejhallgatót és nem kell hallgatnod.

Ja, hogy skandináv metált hallgat? Mit ne mondjak, jó az ízlése. Ha szerencsés, ragad rá valami abból az "ocsmány északi nyelvből", aztán lehet, hogy épp emiatt fog munkát kapni valahol.

Vagy elköltözik egy ocsmány északi jóléti államba. Jártál már ott? Én igen. Nem azt mondom, hogy ott kolbászból van a kerítés, de valahányszor oda látogatok, olyan a helyiekkel beszélgetni, meglepődni azon, hogy nem lakatolják a biciklit, meg hogy megáll az autó, ha át akarsz menni az úton, mintha levegőt vennék. Csak azért nem költöztem még valamelyik skandináv országba, mert télen nagyon hideg van, én meg fázós vagyok.

Amúgy tessék, egy szép magyar zene:

https://www.youtube.com/watch?v=H-0YtcniXC4&ab_channel=Fluor..

Sebed még vérzik, megfagy majd a havon,

a jelentésben az áll majd, itt lőttek csak agyon.

Rándulsz még kettőt, fennakad a szemed,

rálépnek, ha segítségért nyújtanád a kezed.

Minden balhét megcsinálunk, minimumért hajtunk,

nem kell félni, Washington fog segíteni rajtunk.

Luxusvilla, Cadillac, tisztelt Boros úr,

a portás már a nőjével is állva k.r.

Vér folyik a folyón, fertőzött a hegy,

túl sok lesz itt már, az amnesztia kegy.

Tömeggyilkos szaladgál szabadon az utcán,

három szatír gyakorol az utcasarki kurv.n.

hmmmm, a szép magyar zene :D

ja és hidd el,a fiúkat rohadtul nem érdekli ki mit hallgat. sőt, általában örülnek is neki ha a lány nem olyan tipikus lány zenéket hallgat. anyám imádja a focit, forma1-et, iszik alkoholt, hallgat metált/rockot, nem nőies egyáltalán, és 4 gyereke lett, nem ölt senkit, nem alkoholista, stb.

RENGETEG lány hallgat ilyen zenéket, és RENGETEG ilyen lány maga a nőisség. nem a zene határozza meg az embert. én képes vagyok a hörgős metál mellett barbeet hallgatni.

Egyébként az ilyen kérdéseket olvasva mindig rádöbbenek, mennyire jó szüleim vannak. Mutattam nekik zenéket, amiket hallgattam, nem tetszett nekik, de cserébe ők is mutattak nekem zenéket, amiket ők hallgatnak, és így ismertem meg Deák Bill Gyulát, aki nem a kedvencem, de kedvelem, ha olyan hangulatban vagyok, jól esik hallgatni.

Meg így utólag visszatekintve azt látom, hogy ők elfogadták, hogy én egy külön emberke vagyok, akit inkább példamutatással neveltek, igazából sosem volt nekem megtiltva semmi (nem is nagyon akartam mondjuk olyasmit csinálni, amit meg kellett volna tiltani), ha hülyeséget csináltam, akkor sem büntettek meg, úgy voltak vele, hogy elég büntetés lesz nekem szembesülni a következményekkel (gondolok itt olyasmire, mikor először értem haza mocsokrészegen, és semmi büntit nem kaptam, mert elég büntetés volt nekem az, hogy milyen rosszul voltam másnap, meg hogy szembe kellett néznem azzal, hogy gázul viselkedtem). És mikor elkezdett kialakulni a saját személyiségem, őszinte érdeklődéssel fordultak felém, érdekelte őket, hogy kikkel töltöm a napjaim, mivel töltöm a szabadidőm, miket szeretek (kollégista voltam, szóval nem látták minden percem), és talán ennek köszönhető, hogy a mai napig nagyon szoros a kapcsolatunk, igaz, a munkarendem, meg a földrajzi távolság miatt nem találkozunk túl gyakran, de mindenről önként beszámolok nekik, meg ők is nekem. Én örülök ennek, hogy így alakult a kapcsolatunk, olyan, mintha nem is a szüleim lennének, hanem barátok lennénk.

Még az jutott eszembe, mikor kb 16-17 évesen vásárolni mentünk édesanyámmal, bementünk egy ruhaboltba, és mutatott nekem egy farmert, hogy "gyere csak, ez borzasztóan néz ki, ez neked biztos tetszeni fog", ezen a mai napig tudok nevetni. Igen, nem volt egyforma az ízlésünk, sőt, teljesen különbözik a legtöbb téren, de legalább tudjuk, mit szeret a másik. Karácsonyra egy olyan humorista fellépésére kaptak tőlem jegyet, akivel engem a világból ki lehetne kergetni. Én meg egyiküktől uszodabérletet kaptam, holott ő nem tud úszni, másikuktól meg koncertjegyet egy olyan eseményre, amire ő sosem menne.