Mit tehetek, hogy ha már nem tudom elviselni a lányom zenei ízlését? Komolyan határozzam meg, mit hallgathat? Hogyan ellenőrizzem?

Nekem a lányom fejhallgatóval hallgatja a zenét, így engem nem zavar mit hallgat. Neki is úgy kéne hallgatnia, hogy lehetőség szerint minimalizálja, hogy zavarjon téged vele. Mert többnyire eltér a szülő ízlése a gyerekétől, ez van.

A lányomnak 12 évesen jött egy rock hatás az osztálytásai felől, átment fekete ruhás gyászos kislányba, és a teljesítménye is romlott suliban. Egykettőre fél év után lebeszéltem erről az őrültségről, amit csinál, pláne, hogy zenei ízlésben viszont nem volt a rock zenén. Mutattam neki párat, mert én is rock-ot, metált hallgattam 14-22 éves koromig, fekete ruhák, depresszió, acélbetkós barátok, hosszú hajú srácok, stb., nem tetszettek neki ezek a zenék, ez nem ő, és a fekete göncökről is sikerült szerencsére lebeszélni. Miután újra önmaga lett, az átlaga is visszaállt az eredetire.

Szerintem korlátozni nem szabad, én is hagytam, hogy kipróbálja, fél év után viszont megbeszéltük, hogy ez így nem mehet tovább.

Most már másként látja a dolgokat 13 évesen, de nyilván egyikünk sem bánta meg, hogy ezt "kipróbálta". Formálódnak, alakulnak, gyakorlatilag mentsvár is a zene a fiataloknál.

Engem a lányom apukája rántott ki ebből a sivárságból anno, 22 évesen, és ezért örökké hálás leszek neki. De jó szívvel emlékszem vissza a metálkarácsonyokra, rock kocsmákra, és az akkori barátaimra is. Ma már nem hallgatok ilyeneket, mert csak lehúz, és visszaránta abba a világba, amiből örülök, hogy kijöttem. És a lányomon sem volt jó látni, hogy elkezdett nyitni efelé.

Mindennek meg van a maga szerepe az életben, a lányod is lehet egyszer csak kinövi, lehet az is, hogy elkíséri élete végéig ennek a stílusnak a szeretete.

Szerintem meg kell barátkozni vele, és csak finoman terelgetni, de az igazi változást biztos, hogy kívülről fogja majd hozni neki az élet, ha eljön az a pillanat. (Nekem csak azért tudott lenni hatásom a lányomra, mert nagyon jó a kapcsolatunk, és mindent meg tudunk beszélni, és belátta, hogy nem jó ez így. 16-7 évesen már nem biztos, hogy ennyire adni fog a véleményemre, ki tudja mi jön majd még nálunk is.

A legkedvesebb emberekkel punk- és metálkoncerteken és rave-eken találkoztam. Ellenben a diszkók, meg mainstream előadók közönsége között akadtak olyan emberek (de ott sem a többség!!!), akiktől okkal féltenéd a lányod.

Nem hiszem, hogy nagyon lehet befolyásolni, mi tetszik egy embernek. Egy kamaszt letiltani a zenehallgatásról (mert ha nem hallgathatja a kedvenc előadóit, akkor se lesz hirtelen operakedvelő, maximum nem hallgat zenét, vagy csak titokban), nem jó ötlet. Hatalmas szerepet játszik az életükben ebben az életkorban.

Nem lesz ettől sátánista baltásgyilkos, én is nagy celtic-punk fan voltam tiniként (meg vagyok most is), aztán teljesen átlagosan öltözök és nézek ki, elvégeztem egy egyetemet, igyekszem jól teljesíteni a munkahelyen, átlagos hobbiajim voltak, egy-két piros lámpán átfutáson kívül még sosem szegtem meg a törvényt, és sosem tudnék még csak rákiabálni se senkire, nem, hogy bántani. Szerintem pont azért fordultam az ilyen "agresszív" hangzású zenék felé, mert valahol ki kell engedni azt, hogy egyébként az életem minden más területén mennyire fegyelmezett vagyok.

Ezt meg a lányodnak küldöm. kegyetlen jók: https://www.youtube.com/watch?v=dsuhfOD7emE

https://www.youtube.com/watch?v=iZweNFWbegI

Egy negyven éves "nem nő" mert ugye nő ilyet nem hallgat.

Ezzel a hozzá állással azt éred el, hogy 18 évesen elköltözik és semmit nem tudsz majd róla.

Nem te vagy 14 évesen, hanem egy másik személyiség. Tiszteld a gyereked!