Szerintetek a gyerekek mennyire vannak oda a karácsonyi ünnepért úgy őszintén vagy csak elviselik inkább?

Én szerettem. Most a kisfiam azt mondja, ő az ajándék miatt, de én egy ajándékomra sem emlékszem gyerekkorombol. A nappaliban díszítették a fát a szüleim, de mi nem nézhettük meg. Viszont üveg volt az ajtóban, és valami átcsillogott, azt nagyon szerettük. Meg nézni a különböző házak ablakaiban a diszitest, a fákat.

A fenyő illata, a csendben forgó színes gömbök, a partvis nyelére sorjázott, cérnával kötözött szaloncukrok, a csillagszoro, az igazi gyertyák, a pillanat, mikor az ajtó kitárult, és megpillantottuk a fát… Ezek…

Utáltam az egészet, mert 24-e reggelétől ment a mártírkodás, ha segítettünk, akkor azon ment a feszkó (ordítás, hogy "nem jól takarítunk"), ha inkább elmenkültünk, akkor meg azért, hogy "mindent nekem kell csinálnom".

Ergo 24-e ebédjekor már a f... ki volt az egésszel, én túl voltam legalább 4 síráson, mert tényleg a semmiért kiabált velem mostohaanyám.

Apa halászléfőzés címén inkább kimenekült az udvarra (hóban is képes volt bográcsban megcsinálni, csak ne kelljen benn lennie), de amikor utánamentem, hogy inkább neki segítek, mostohaanyám már ordított, hogy mit keresek kinn, azonnal menjek be takarítani.

Stb. 24 este bájolgás, 25-26 bájolgás olyanokkal, akik amúgy az év többi napján ölik egymást.

Ajándékok: sohasem az, amit kértem, hanem mindenféle hasznotalan vacak.