Szerintetek a gyerekek mennyire vannak oda a karácsonyi ünnepért úgy őszintén vagy csak elviselik inkább?

Az ajándékok miatt szeretik ez teljesen egyértelmű. Semmi más nem számít nekik. Anya apa otthon vannak, van ajándék dögivel...

jó esetben még le is ülnek pár órára játszani a gyerekkel.

Nekik ez a karácsony.

Nem lenne ajándék meg menne a rívás. Ez van, ez a totális igazság.

Jöhet a lepontozás

3

2

1

Ajándék, sütik, lazulás, nincs suli.

Gondolom ezeket azért minden gyerek szereti.

Én nagyon szerettem gyerekként, de sosem az ajándékok miatt. Azok nem annyira érdekeltek, mindig úgy éreztem, megvan mindenem. Ha kérdezték volna, mit kérek, nem tudtam volna mit mondani.

A karácsonyfát szerettem, az illatot, a hangulatot. A levegőben úszó szeretetet. Bár lehet, hogy az az anyám részéről inkább csak a megnyugvás volt, hogy végre kész van ezzel a sok szarral :D.

A karácsonyfa egyébként az éj leple alatt készült el, és reggel a szobából kijőve mindig egy csoda volt.

A rokonozást utáltam, amikor kötelezően egy asztalnál kellett ülni, késsel-villával enni, szépen válaszolni a hülye kérdésekre ("hogy megy a suli?"), és a felnőttek unalmas beszélgetését hallgatni számomra idegen dolgokról.

Én gyerekként imádtam, rengeteg ajándékot kaptunk ami azért is különleges volt mert nem volt sok pénzünk így egy csomó dolgot csak ajándékként kaptunk amit amúgy nem vettek volna meg. A nagycsaládi összejövetel is jó volt, jó kapcsolatunk volt a családdal, amúgy is nagyon sokat találkoztunk. Volt sok finom étel is. Szóval nekem nagyon pozitív élmény.

Amióta kinőttem abból a korból, hogy játéknak örülnék már sokkal unalmasabb lett az ajándékozás. Amióta én is segítek a takarításban, főzésben, sokkal stresszesebb is lett mert anya gyakran stresszeli túl az ünnepeket. Amúgy meg ugyanolyan szünnap mint a többi.

"Az ajándékok miatt szeretik ez teljesen egyértelmű."

Nem igaz. Nyilván az ajámdékokért is, de nem csak azért. Szerettem a finom kajákat, sütiket (nem szóltak, hogy ne együnk túl sokat), a kedvenecem lett főzve egyik nap, mert karácsonykor születtem, és a rokonlátogatásokat is szerettem. Szerettem, hogy jöttek az uokatesvéremék, nagyszüleim és testvérei. Ja, és mindig játszottunk is, szánkózni mentünk, ha éppen volt hó.

#28

Azokat én is! :)

Valamiért nagyon kedves emlékem az is, mikor kaptam ezt a kis egyszerű, papír adventi naptárat, amiben minden napra egy kis csokifigura volt. Nem a falatnyi csokikért voltam oda, hanem jólesett a várakozás, a napok visszaszámlálgatása, ahogy mindig kinyitottam egy kis ajtót a naptáron. Az oviban, iskolában is elővették már a karácsonyi tematikát, és hangulatba hoztak a karácsonyi dalok énekórán, karácsonyi történetek olvasásórán.

A szép adventi koszorúkat is máig megcsodálom (természetesen nekem is van), és szeretem a vasárnapi gyertyagyújtást.

Gyerekként még jobban működött az, ahogy a várakozás "ünneplőbe öltözteti a szívemet". Mióta felnőttként nekem is sok feladattal jár a karácsony, kicsit megkopott a fénye. (Mikor díszítsük a fát 2 kisgyerek mellett, menni kell, venni kell, vinni kell, melyik nap hogy lesz kaja, és hasonló felnőtt problémák árnyékolják be az ünnepet.)

25-ös voltam.

29

Igen, felnőttként nálam is megkopott kicsit a fénye. Gyerekként sokkal varázslatosabb volt.

És ha majd lesznek gyerekeim, szeretném, hogy ők is úgy gondoljanak majd vissza a gyerekkori karácsonyokra, mint én.

27-28 voltam.