Szerintetek a gyerekek mennyire vannak oda a karácsonyi ünnepért úgy őszintén vagy csak elviselik inkább?

Szerintem ahol normális karácsonyt biztosítanak a gyereknek, ott nincs az a gyerek, aki ne szeretné.

A normális alatt azt értem, hogy kap ajándékot, nincs családi perpatvar akár a házban lakó családtagok közt, akár a rokonság közt.

Meg persze meghitt légkör van, nem kell 20 rokont felkeresni, fogadni, folytok mozgásban lenni.

Leginkabb az ajandekok miatt szerettem, gyerekkoromban egy eleg laza felso kozeposztaly szinten eltunk, szoval mindig kaptam tok jo dolgokat, amiket kertem + 1-2 meglepetesajandekot :D (Nem ilyen lehetetlenul draga dolgokra kell gondolni, de ha akartam uj Barbie babat vagy akarmit, akkor megkaptam. Nagyszuloktol konyveket, de altalaban osszebeszelt a csalad, szoval olyan konyvet kaptam, ami erdekelt is, stb.)

Meg nalunk nem volt altalaban stressz, veszekedes, normalisan teltek az unnepek.

Én szerettem gyerekként, mert volt amire vágytam, és azt ilyenkor megkaphattam, mindig megvolt a rendszer, hogy mikor mi fog történni. Szenteste napján böjti menü, este ajándékbontás előtt mi gyerekek tartottunk karácsonyi műsort (valami éneklés, vagy versmondás, amit mi találtunk ki és készültünk fel), aztán utána 25-26 nyugiban "lustizásban" telt. Néztük a családi videókat (vagy éppen készítettük azokat), mindenki felfedezte a kapott ajándékát. Második ünnepen mentünk rokonokhoz, ami nem volt baj, mert szerettem őket, a gyerekek ott is kaptak legalább egy csokit.

Ma másként, de még mindig szeretem az ünnepet.

En is imadtam gyerekkent a rokonlatogatast es az ajandekokat is persze. Meg azt, hogy ilyenkor mindig egyutt sutottunk anyukammal mar karacsony elott par nappal, egyebkent nehezen volt ra ideje, sokat dolgozott.

Amugy a rokonos reszhez valoszinuleg annyi a titok, hogy nem tartottuk olyanokkal a kapcsolatot, akiket nem szerettunk es persze forditva is igaz volt ez.

Vagyis a szuleim :D Igy a karacsony mindig nyugiban es bekessegben telt. Ja meg nalunk nem volt 500 fele kaja, csak egy leves meg masodik, altalaban husleves es rantott hus meg krumpli. Igy a szuleim se kaptak agyverzest fozes kozben es pazarlas se volt, nem dobtunk ki semmit, mert elfogyott minden.

Felnottkent en is ezt a mintat kovetem 😊

A szentestét szerettem gyerekként, de a 24-e reggelét és délutánját utáltam. Anyám mártírkodva vállalt magára mindent, nem hagyta, hogy segítsünk, mert mi úgyis rosszul csináljuk, stb. Így a nap első felében kb tapintani lehetett a feszültséget. Ha tehettem, inkább nem voltam a közelben, de akkor meg az volt a baj, hogy nem vagyok ott segíteni (amit ugye nem hagyott, ha ott voltam se...). Apám meg ilyen le se sz.rós fajta volt, ezzel csak tovább tüzelve anyám dühét.

Estére viszont mindenki lenyugodott és akkor nagyon jó hangulatban telt a szenteste.

A rokonlátogatást szerettem.