Mit tehetnék, hogy oldjam a lenti dolgot?

Így érthetőbb, több van a dologban. Sajnos sok apa túltolja, sok ember megsértődik ha visszautasítják a segítséget. Duzzog, hibáztat, felhánytorgatja stb. Tudom, hiába mondasz neki bármit, nem fogja hallani már csakazértsem. De próbáld többször mondani, hogy ez a ti házatok lesz ti szeretnétek megépíteni a közös otthonotokat. Anyukádat is megkérhetnéd, hogy adjon több melót apádnak, terelje el a figyelmét. Vagy találjatok ki valami plusz munkát, ami lefoglalja.

Teljesen érthető az álláspontod és a problémád. De sajnos nem egyszerű megoldani. A szülők mindi nehezen viselik gyerekeik leválását, a legtöbb nem bízik a gyerekében és ezért át akarja venni az irányítást, plusz túl zárt látókörű, nem érti meg, hogy van, amit más máshogy szeretne megcsinálni.

Apukád sértődékeny természetén nem hiszem, hogy most már idősen változtatni lehet. Én apám is ilyen volt, akinek 100x meg kellett gondolnom, hogy hogyan fogalmazok. Közben meg egy áldott jó, csupaszív ember volt - sajnos már múlt idő, mert meghalt - de folyton sakkozni kellett a mondandómmal.

Volt olyan is, hogy azt sem tudtam mi a baja, csak látszott, hogy neheztel.

Nála egyetlen módszer volt hatásos, ha szívből megöleltem, megpuszilgattam, megsimogattam amikor durcás volt, ami gyerekeként nem is esett nehezemre, mert tényleg szerettem, de nekünk nagyon közeli is volt a kapcsolatunk.

Anyádat nem minősítem, egy szarkeverő, pénzéhes hiéna, akinek ha kenyéren és vízen kellene élnem akkor is a képébe vágnám az adott pénzt.

Tényleg döbbenetes!

#10-es vagyok ismét.

Hát, kérdező, én elég negatívan látom a szüleid viselkedését.

Anyukádat nem is akarom minősíteni, 13-as válaszoló az utolsó előtti bekezdésben megtette és sajnos tökéletesen egyet kell vele értenem. Apukád meg zokog ...... miért is? Mert megmondtátok, hogy nem kell mindent megcsinálnia? Mert kiderült, hogy nélküle is forog tovább a Föld? Ti is meg tudtok valamit csinálni felnőtt ember módra?

Hát, kérdező, én sokkal hamarabb és sokkal nyersebben adtam volna értésükre az alábbiakat:

a) Anyukámnak azt, hogy vagy adnak valamit jó szívvel, vagy ne adjanak sehogy, de utólag nekem ne károgjon senki emiatt.

b) Apukámnak meg azt, hogy megvannak a magunk elképzelései a házról és azokat mi fogjuk megvalósítani. Pláne, ha szakember egyikünk. Gondolom, te a feleség vagy, férjed foglalkozott építőiparral. Csodálom, hogy férfi létére még nem csattant fel, hogy ne akarjon apukád rendezkedni. Pl. egy olyan esetben, hogy este 9-kor szól, hogy másnap várni kéne ott egy szakembert, én megmondtam volna, hogy akkor várhat hiába, mert hogy engem senki nem rángat dróton, az biztos.

Én azt érzem, mindkét szülőd manipulál téged (sőt szerintem férjedet is). Méghozzá nagyon hatékonyan.

Érzelmi zsarolást csinálnak, hogy bűntudatot keltsenek benned/bennetek. És sikerül is nekik...

Mondom, énrám nem hatna ez a teátrális viselkedés, sőt ha rossz kedvemben találnának, kerek-perec a szemükbe is mondanám, hogy ez nem szeretet, hanem érzelmi zsarolás. De én egy kemény, nálatok jóval idősebb férfi vagyok, szóval az én megoldásaimat nem biztos, hogy ti alkalmazni tudjátok.

De legalább lássátok tisztán, milyen érzelmek mozgatják a szüleidet. Amik - teszem hozzá gyorsan - nem is tudatosak, hanem tudattalanul követnek régi mintákat, amiket nyilván ők is a szüleiktől kaptak, akik talán szintén az ő szüleiktől stb. stb. És aki nem ismeri fel a szülei viselkedésének mozgatóit, az nemigen tud kitörni sem ebből a láncolatból.