Mi a véleményetek azokról a "szülőkről", akik mindketten szívják a cigit?

Sajnálom a gyerekeiket.

De sajnos ez a függőség nem büntetendő...

Gyerekként borzalmasan utáltam és szégyeltem, hogy dohányoznak a szüleim. Borzalmasan szégyeltem, hogy büdös vagyok miattuk, föleg télen mikor a lakásban száradt a ruha. Szüleimben annyi alap kultúra nem volt, hogy ne a lakásban dohányozzanak. Pláne asztmás gyerek mellett..

Annyira szégyeltem magam az iskolában, főleg mikor jó párszor megszóltak a tanárok. Irigyeltem az osztálytársaim, mindig friss öblitő illatúak voltak.

Anyám már 5 éve leszokott, apám sosem fog, de legalább mióta megszüetett az első lányom azóta hajlandó kimenni dohányozni, miután közöltem, hogy nem viszem a gyereket ha bent dohányzik.

Nem rossz szerintem nem a példán múlik, ha nem akarja szívni a gyerek mert nem tetszik neki a cigi akkor se fogja szívni ha a szülei cigiznek ,de ha nem cigiznek a szülők ,de a gyereknek szimpi a cigizés akkor is fogja szívni hiába nem dohányzó szülőkkel nő fel.

Nekem se cigiztek soha a szüleim sőt senki a családból mégis itt vagyok 18 évesen és már ez a 3 éve lesz ,hogy cigizek. Én világ életemben nagy divatnak gondoltam a cigit most is annak gondolom csak az ára nem tetszik már, mert sajnos nagyon drágul minden, így a cigi is. De sose akarok leszokni, élvezem a cigizést, ennyi öröm jár mindenkinek azt gondolom.

Naponta csak 1-2 szálat szívok el gyenge fajta cigiből. Ez a mennyiség meg nem káros. Jobb, hogy cigizek mintha mekin élnék. Vissza térve meg ugye sajnos az van, hogy a családom nagyon rossz szemmel nézi, hogy cigizek szidnak milyen csúnya dolgot művelek, főleg a mamám szid! Anyám rám hagyja mert tudja hiába tiltaná, én cigiznék akkor is ha aranyat hányna!:D

A ráktól nem félek hiába volt rákos a családban nekem lesz annyi szerencsém hogy nem leszek daganatos a cigitől remélem! Amugy nm folytatok egésségetelen életmódot, sportolok, sok egészséges kaját eszek.

Azért, mert dohányoznak, amiatt semmit.

A többi miatt akkor is lenne véleményem, ha nem dohányoznának.

Nyilván ez nagyon rossz a gyerekeknek. Ettől még szidni őket semmit sem segít. Inkább azon kell gondolkodni, vajon miért szoktak rá annak idején? Társak nyomása? Stressz? Aztán pedig miért vállaltak gyereket ilyen körülmények közé? Nem ismerik a megfelelő védekezési módszereket? Vagy szándékosan vállalták, rosszul mérve fel a lehetőségeiket? Szerintem ez ritka.

Én azért nem ítélek el senkit, mert sosem tudhatom, hogy hasonló környezetben én mit tettem volna. Nekem is ugyanazok az emberi ösztöneim vannak, csak jobb helyre születtem. Nyilván nem is tartom jónak, ha ilyen helyzetben él valaki, de az ítélkezés nem segít semmilyen problémán.

A kérdés inkább úgy lenne helyes: mi a véleményünk az olyan szülőkről, akik saját szórakozásukra költenek a gyermekük igényei helyett?

Jól össze kellene őket verni, és kemény fizikai munkahelyen kényszeríteni, hogy megtermeljék, amit a gyermektől elvettek.

De nemcsak őket. Az én szüleim például imádták a büdös cigarettájukat. Egyikről a másikra gyújtottak egész nap, állandóan ott fityegett a szájukból. Undorító volt, de még inkább az, hogy egyetlen percig sem lehetett levegőt venni körülöttük. Füst gomolygott a lakásban, füst a vécében, füst mindenhol. Trabantunk volt, időnként betuszkoltak a hátsó ülésre, hogy megyünk kirándulni, és koppig felhúzott ablakok mellett pöfékeltek végig. Én meg hánytam, rosszul voltam, minden bajom volt, amit a kocsira fogtak. Ha kértem, hogy nyissák le az ablakot, ordítoztak, hogy mit képzelek, anyámnak "vágja a szemét a huzat". Ha nagy kegyesen letekerték egy-két milliméterre, akkor meg kioktattak, hogy én nem érezhetek hátul semmiféle füstöt, mert kiviszi a huzat, és fejezzem be a hisztit.

Ha lenne egy időgépem, visszamennék akkorra, és úgy szétverném az arcukat, az állkapcsukkal együtt egy vascsővel, hogy soha többé ne tudjanak egy cigit beletenni. Sajnos nincs időgépem. Ők viszont már megdöglöttek. Az egyik tüdőrákban, a másikat a prosztatája vitte el.