Nem szeretném látogatni az apámat, anyukám nem akarja neki megmondani? Mit csináljak?

Nekem nagyon nem tetszik , hogy az a válasza apádnak mondenre , hogy ő az apád. Az meg felbszta az agyam , hogy tönkre tette a karácsonyod a barátoddal és a családjával.

Figyu kérdező,anyukád beszél apukáddal? Vagy csak veled? Nem lehetne az ilyen dolgokat mint , hogy hol karácsonyozol, mit csinálsz , elhallgatni előle? És nem beszélni a személyes dolgaidról? Mert nekem ez , ahogy reagált , úgy tünt , hogy bosszút állt rajtad. Mondjuk nem értem miért. Lehet mert , mit szólnak az emberek, vagy az új csaja , ha mész. Jó apának akar tűnni mondenki előtt, miközben lszarja , hogy te a nappaliban alszol, hogy unatkozol, hogy nincs privátszférád.

Szerintem anyukád sem véletlenül vált el tőle .

Ennyi felb.ta az agyad? Higy egy számodra idegen apa nem enged el egy számodra ismereten tinit karácsonyozni mert netalántán ő is szeretne időt tölteni a gyerekével?

Van egy olyan érzésem hogy a kérdező nagyon csúsztat. Nem lehet higy azon a nappali van ajtó csak éppen mindig nyitva van? Nem írt kanapét se. Ha az is gondolom kihúzhatós. Mondjuk ez nem változtat azon hogy nem akar menni. Akkor se akarna ha külön szobája lenne.

Kérdező nem akarsz gonosznak tűnni ezt írod a kérdésedben. De attól higy nem mutatód még lehetsz az. Mégpedig úgy hogy inkább másra háritod a felelősséget hogy ne te gyere ki rosszul a helyzetből.

23-as vagyok. Igen, bennem is volt egy vonóval 16 évesen abból az attitűdből, ami a kérdezőben van. Csak ültem ott, húztam a számat, magamban fikáztam mindent, és vártam, hogy apám kicserélődjön egy teljesen másik emberre, és számba repüljön a jó viszony. Véletlenül sem próbáltam vele őszintén beszélgetni valami semleges dologról, amiről lehet is, hanem dacosan és irritálóan nagyarcú stílusban előhozakodtam azokkal a nézeteimmel, amik borítékolhatóan kiváltották belőle a "hát de kislányom, így nem szabad hozzáállni" reakciót, mert ő is egy kissé megkövült nézeteket valló, falusi ember. Aztán dohoghattam, hogy milyen fárasztó őskövület. Ő is hibás volt a dologban, mert túl sokáig akart tekintéllyel nevelendő kislányként kezelni, akivel nem partnerként kell véleményt cserélni, hanem magas lóról megmondani, hogy mit "szabad", meg mit hogy "kell".

De akkora arcom sosem lett volna, hogy 16 évesen kijelentsem, hogy egyáltalán nem látogatom többé, mert UNATKOZOM. És jöjjek azzal, hogy a vonatozás nem elég kényelmes, meg ilyen hülyeségek. Most meg egész mély, jóleső beszélgetéseim is vannak apámmal. Végig szeretett a maga módján, akkor is, mikor rémes csitri voltam. Úgy érzem, kérdező, semmi empátia nincs benned.

Azt még teljesen megértem, hogy egész hétvégén nem akarsz ott dekkolni még havi egyszer sem, de néhány óra teljesen beleférne. És beszéld rá, hogy ahányszor csak lehet, inkább ő jöjjön hozzád, az is feleannyi üzemanyag, mint ha hozni-vinni kéne téged. Amúgy nagyanyádat sem akarod többé látni?

Ha ragaszkodsz a semmihez, akkor meg tényleg ne másokat tolj oda, hogy "meg akarom szakítani apával a kapcsolatot, mondd meg neki". Ez annyira nyomorult dolog, hogy azt már 16 évesen is fel kéne fognod. Mondd meg neki te, basszus.

De én nem értem, mit rinyálsz itt kérdező. Nem kell nekünk magyarázkodnod, miért nem akarsz menni, a te dolgod - de ezt közölni vele is.

Nem értem, mit nem lehet ezen felfogni. Senki nem fogja megmondani neki helyetted.

66: már legalább öten megkérdeztük tőle, hogy miért nincs vér a pucájában, és mondja meg szemtől szembe, hogy nem akar menni.....

De csak a nyígás....