Nem szeretném látogatni az apámat, anyukám nem akarja neki megmondani? Mit csináljak?
4 éves voltam, amikor elváltak, anyukám újra is házasodott. Emiatt vidékről Budapestre költöztünk kb a válás után rögtön. Eleinte 2 hetente mentem apához, amikor nem, néha eljött meglátogatni. Aztán ezek ritkultak, most minden hónap első hétvégéjén szoktam menni, péntek délutántól vasárnapig. De az az igazság, hogy nekem már ez is nyűg, nincs kedvem hozzá.
A régi, ottani barátnőimmel nem tartjuk a kapcsolatot. Semmit nem tudok ott csinálni, régen, kiskoromban is ilyen programjaink voltak, hogy kimentünk az erdőhöz sétálni, elvitt horgászni, én meg kicsiként is az a "csajos kislány" voltam, akinek ezek nem voltak jó programok. Most az van, hogy pénteken elmegyünk mindig ugyanarra a helyre vacsizni, este esetleg megnézünk egy filmet, másnap a nagyszüleimnél vagyok/vagyunk, vasárnap meg már készülök haza.
Kértem anyát, hogy beszéljen vele, hogy esetleg jöhetne ő Budapestre mondjuk szombatonként, elmehetnénk itt ebédelni, csinálnánk valamit, aztán ennyi. Ő nem akar vele beszélni, mert hogy nem hallgatja a hisztijét, beszéljem meg én vele. De gonosznak sem akarok tűnni, hogy azt mondom, itthon sokkal jobban szeretek lenni... Dehát valahol érthető, itt vannak anyáék, a barátom, barátnőim, a lehetőségek is mások azért.
16/L
A gyerektartás nem kívánság, hanem kötelesség. De 30 ezret fizet, azt is kb. úgy, mintha a lábát vágnák le közben, 5-6 hónapos késésekkel. Szülinapra, névnapra, karácsonyra nekem sosincs ajándék, de még egy csokor virág sem, mert "most nincs pénze".
Leírtam, miért nem szeretnék menni.
Nem tudok ott semmit csinálni, nincs figyelve rám, arra, miket szeretek, hogyan érzem jól magam. Már külön szoba sincs, ahol tudnék aludni, elvonulni.
Tudom sajnos. Nem azt mondtam, hogy nem fizet, csak azt, hogy nem akar.
De sajnos meg igy is kell neki, pedig ez az igazan erdemtelenseg.
#15 Azért kellene az apjával tölteni két napot, hogy egyedül elfoglalja magát?
Ilyen esetben a kevesebb több: töltsetek együtt egy napot apukáddal, akár ott, akár Budapesten, de akkor viszont foglalkozzatok egymással, beszélgessetek, ne csak úgy egymás mellett legyetek.
Már húzgáltam a számat olvasás közben az ilyen kényeskedő "nem figyelnek az igényeimre" (nem vagyok hajlandó olyan magyartalanul leírni, mint szerepelt) résznél, de aztán hogy írod, hogy ki vagy paterolva a nappaliba... Tiszta vicc. Ha annyira számítanak rád és akarják, hogy ott legyél, nem a nappaliban szállásolnak el. Ez önmagában elég ok, hogy ne akarj odamenni.
Egyébként 16 éves vagy, elvileg majdnem felnőtt. Viselkedj is úgy! nehogy már anyádat kelljen ugrasztani, hogy az apádnak megmondjon valamit :D Ilyen korban már egyedül tudnak intézkedni a gyerekek sok hivatalosabb ügyben is, nehogy már apádnak ne tudd megmondani, mit szeretnél! Jogod van hozzá, hogy normálisan találkozzatok, úgy, ahogy neked is megfelel. Ne félj kinyitni a szádat! (és ha lehet, ne azzal érvelj apádnak, hogy azért nem mész, mert nem furikázza a kis hátsódat vidékre...)
Én azért lelkileg felkészülnék, hogy nem akar majd apád Pestre menni, hogy találkozzatok. Aki kipaterolja a rendszeresen látogató gyerekét a nappaliba, az jó eséllyel nem fog két fűszálat se keresztbe tenni a kedvéért, de hát ne legyen igazam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!