Nem szeretném látogatni az apámat, anyukám nem akarja neki megmondani? Mit csináljak?
4 éves voltam, amikor elváltak, anyukám újra is házasodott. Emiatt vidékről Budapestre költöztünk kb a válás után rögtön. Eleinte 2 hetente mentem apához, amikor nem, néha eljött meglátogatni. Aztán ezek ritkultak, most minden hónap első hétvégéjén szoktam menni, péntek délutántól vasárnapig. De az az igazság, hogy nekem már ez is nyűg, nincs kedvem hozzá.
A régi, ottani barátnőimmel nem tartjuk a kapcsolatot. Semmit nem tudok ott csinálni, régen, kiskoromban is ilyen programjaink voltak, hogy kimentünk az erdőhöz sétálni, elvitt horgászni, én meg kicsiként is az a "csajos kislány" voltam, akinek ezek nem voltak jó programok. Most az van, hogy pénteken elmegyünk mindig ugyanarra a helyre vacsizni, este esetleg megnézünk egy filmet, másnap a nagyszüleimnél vagyok/vagyunk, vasárnap meg már készülök haza.
Kértem anyát, hogy beszéljen vele, hogy esetleg jöhetne ő Budapestre mondjuk szombatonként, elmehetnénk itt ebédelni, csinálnánk valamit, aztán ennyi. Ő nem akar vele beszélni, mert hogy nem hallgatja a hisztijét, beszéljem meg én vele. De gonosznak sem akarok tűnni, hogy azt mondom, itthon sokkal jobban szeretek lenni... Dehát valahol érthető, itt vannak anyáék, a barátom, barátnőim, a lehetőségek is mások azért.
16/L
53-as, nalad a pont. Hisztikezik, mert 16 evesen nem csinalhat azt, amit akar.
Szegeny kislany, mindjart megsajnalom, mert az undi vonatra kell felulnie havi egyszer 🤣
Szulokent melyen szegyellnem magam, ha ilyen gyerekem lenne. Itt valami nagyon elcsuszott, nyilvan ez nem csak a kolyok hibaja, a kornyezete is.
Ennyire nem megy az olvasás? Ti szeretnétek olyan helyen tölteni 2 napot, ahol még egy saját szobátok sincs, nem figyelnek rátok, nem érzitek jól magatokat?
Elárulom, hogy nem kell vonatra ülnöm és nem is fogok. :)
Jó, a kérdező stílusa elég visszataszító, de gondolom a végére már kicsit rá is játszott, mert többen leszólták. 16 éves kamaszlány, szerintem a most negatívul reagáló nőnemű válaszolók többsége is hasonlóan viselkedett néha, legfeljebb már nem emlékszik. :)
Én teljesen megértem, miért nem akar lemenni a halál f*szára egy faluba, ahol nincsen semmi, én a nagymamámmal vagyok így. Nem csak hogy semmit nem lehet ott csinálni, magát a házat sem szeretem valamiért, kényelmetlen és kellemetlen ott lenni. Gondolom, a kérdező ugyanezt érzi, ráadásul őt a kanapén akarják altatni, ez egy olyan személyiségnek, aki csak egyedül tud feltöltődni, nagyon stresszes, hiába jön le a kérdező leírása hisztiként. Majd pár év eltelik és kevésbé provokatívan is meg tudja fogalmazni.
Viszont kérdező, ezt megmondani apádnak valóban nem anyád dolga. Állj a sarkadra, már lassan felnőtt vagy, és mondd meg neki, hogy nem akarsz a kanapén aludni, és amúgy sem tudod már feltalálni magad ott náluk. Kompromisszumként meg felajánlhatod, hogy jöjjön fel ő Pestre egy napra, és akkor csináltok valami programot, amikor tényleg érdemben egymásra figyeltek.
Az higy ebédlőben visz, kirándulni, nagyszülőkhöz azt nem nevezném nem figyelésnek. Már leírtad higy nem szereted, és érződik higy lenézed. Nem kell több kifogás.
Ha ennyire nagylány vagy hívd fel és személyesen mond el neki hogy nem mész többet. Ez a válasz a konkrét kérdésedre. Ne anyád mögé bújj ha kellemetlenséggel találkozol. Nem oldhat meg mindent ő örökké helyetted.
Ne essek már hasra azért, mert megállunk enni valahol 200 km után... Ahol az ételek jó része mirelit alapanyagból van. Kirándulni vitt, mikor utálom az egészet, főleg mikor hideg van, sár, meg latyak. Ugyanez igaz a horgászásra is. Nagyszülőknél szintúgy nem lehet semmit csinálni, mellé még olyan étel sincs soha, amit szeretek.
Mancsocska, te meg tanulj meg írásjeleket használni inkább végre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!