Dohányzó szülők engedik a gyerekeiknek a dohányzást?

Az en szuleim egyaltalan nem dohanyoztak soha, en megis raszoktam.

Szoval sehogy nem magyarazod meg egy tininek vagy fiatal felnottnek, hogy ezt nem kene, egeszsegtelen, ha cigizni akar, fog is es szarik arra, hogy a szulo mit mond.

Ferjem lancdohanyos csaladban nott fel, nem biztattak cigizesre, soha nem vettek neki cigit, de amikor 16 evesen lebukott a dohanyzassal, akkor nyilvan nem kezdtek el neki arrol papolni, hogy ne csinalja, hiszen bagoly mondja verebnek.

Viszont azt nem engedtek neki, hogy elottuk szivja.

Szoval latod, igy is, ugy is ra lehet szokni a cigire, nem kell a szuloket okolni feltetlenul mindenert. Ok se tokeletesek, ok is csak emberek.

Amugy mi azota leszoktunk, pont a gyerekek miatt, de brutal nehez volt. En pl nem gyujottam ra 5 eve, de nem telik el ugy nap, hogy ne gondolnek ra, konkretan 2 masodperc alatt tudnek visszaszokni, ugyanugy...

A fuggoseg nem egyszeru.

Gyerekkoromban mindkét szülőm dohányzott, bár eltérő mértékben. Anyám napi 2 szálat szívott a leggyengébb fajtából, apám az simán elszívott egy dobozzal egy nap.

Ennek ellenére mikor lebuktam cigizéssel, nagyon lecsesztek és utána erősen szemmel tartottak. Ők maguk mondták, hogy ez egy rossz szokás, és ők sem akarnának rászokni attól, hogy már megtörtént, és nem sikerült még nekik leszokni. Én értékeltem az őszinteséget, és így több évtized távlatában is ezt jobbnak tartom, mint azt, hogy "mindegy, mi is dohányzunk". Amikor én cigiztem sem bátorítottam senkit cigizésre, és mindig mondtam is, hogy ez egy ostoba szokás, ráadásul büdös meg káros is, és magammal sem voltam elégedett, hogy a gyereki hecc és víg tilosban járkálás eredménye az lett, hogy erre ment el a lóvém.

Nekem nem sokkal a lebukós incidensem után apám fogta magát és 30 év masszív dohányzás után letette a cigit egyik napról a másikra. Nem volt neki könnyű, de megcsinálta. Azóta anyám is leszokott.