Ki normálisabb nálatok?

Kinek mi a normális? Én máshogy gondolkodom, mint anno. Szüleimnek nem volt semmilye régen, aztán különköltöztek, mikor gyerek voltam. Hülyeségeket csináltak ezek mellett meggondolatlanul döntöttek sokmindenben. Közben apám meghalt, maradt anyám. Teljesen máshogy látom a dolgokat, ebből kifolyólag én vagyok a normálisabb a családban.👍

Viszont a normálisabb, nem mindig sikeresebb vagy épp boldogabb életet tudhat magáénak. Ez már inkább gondolkodás kérdése is.

Nálunk apám "műveltebb", nagyobb a lexikális tudása vagy hogyan is fogalmazzam meg, hogy érthető legyen. Viszont egy idióta hülyegyerek szintjén ragadt meg, érzelmi intelligenciája konkrétan nulla, azért él hogy másokat bosszantson direkt, nem lehet megkérni semmire mert szándékosan az ellenkezőjét csinálja. Önmagát és másokat szívesen sodor veszélybe, nehogy egy fillért is fizessen szakembernek, holott megtehetné anyagilag.

Anyámnak érettségije sincs, de józan paraszti ésszel bármit megold. Viszont nála sincs minden rendben, de mégis őt tartom normálisabbnak.

Mindkét szülőm értelmes ember, nem igazán tudnék ilyen szinten különbséget tenni közöttünk. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy édesanyám találja ki a dolgokat, míg édesapám valósítja meg őket.

Édesanyámnak valamivel nagyobb lexikális tudása van, míg édesapámnak a józan esze vág jobban, főleg, ha tervezésről vagy technikai dolgokról van szó. Édesanyám inkább a humán területeken van otthon, míg édesapám inkább a reál területeken.

Az érzelmi intelligenciájuk mindkettőjüknek rendben van, nem igazán tudnék erre se panaszkodni. Talán annyi, hogy édesanyámmal jobban lehet lelkizni, de esélyes, hogy ezt is azért érzem így, mert lány vagyok, könnyebben nyílok meg egy másik nőnek. Apámmal is bármikor le lehet ülni megbeszélni valamit.

Ész sajnos már egyiknek sincs, apámnak eredetileg volt, fiatalabb korában elég intelligens volt de az 50+ év alkoholizmus megtette a hatását. Anyám elég butácska volt fiatalabb korában is, nagyon lassan gondolkodik, sokadszor kell neki elmagyarázni a legegyszerűbb dolgokat is.

A normalitás kérdésében nem tudok mit mondani, a saját köreikben ők a normálisak, az enyémből meg kilógnak.

Anyám orvos, apám tanár.

Szakmájukban jók, nyilván vannak rossz tulajdonságaik, de mindenkinek vannak, nekem is. Sokszor csak pislogok, ezen az oldalon egyből "szakítsd meg a kapcsolatot a szüleiddel" javaslat érkezik, minden szir-szarért.

Anyám irányító típus, nem nagyon bírja elviselni, ha nem az van, amit ő akar; apám meg türelmetlen és könnyen dühbe gurul. Valamint elég szeszélyes is.

Mindazonáltal szeretik a családunkat, és önfeláldozóak a gyerekekért. Megannyi rossz tulajdonságuk ellenére mégis szeretem őket, ahogy ők is engem.

22L