Milyen elsõ-generáció diplomás problémák vannak (konkrét példákkal)?

Mikor még egyetemre jártam, akkor nem hitték el, hogy tudok a gépről tanulni, meg voltak győzödve, hogy csak könyvekből lehet. Azt kiabálták, hogy csak netezek és voltak 40 évesek ekkor!

Mindennel zsaroltak, sakkban tartottak, hogy ha nem azt csinálom, amit ők kitaláltak, akkor nem fizetik tovább az egyetemet, mert ugye az luxus, ők sem jártak, tehát az a kegy, hogy adnak havi 20e Ft-ot (mert ennyit kaptam), az csak akkor jár, ha "jó" vagyok.

Most már 31 vagyok, már látom, hogy büszkék rám, de amikor előtör belőlük a kisebbségi komplexus, akkor megkapom, hogy "bezzeg ezt nem tanították az egyetemen", mondjuk ha nem tudom, hogy mi kell a sóderba vagy ilyenek.

Nálunk a családban nem számított értéknek a műveltség, az olvasottság. A szüleim a munkásosztály aljáról származnak. Sőt még le is nézték azt, aki művelt.

Náluk csak a pénz az érték, de ahhoz meg már hülyék voltak, hogy pénzt csináljanak. De csak az az érték nekik, ami pénzben mérhető. Ők a szocializmus által kitermelt tipikus kispolgárok, még mindig úgy élnek, mintha a Kádár-rendszer lenne. Nem is képesek máshogy élni, másképp gondolkodni. Nem is vitték semmire.

Anyukám volt az első diplomás a családban. Mikor elvégezte a középiskolát, a nagypapám nem akarta elengedni továbbtanulni, mert hogy a dédmamám szerint utcaszéli lesz belőle, ha elmegy a faluból a nagyvárosba. Hiába tanult sokat anyukám, azt sosem értették meg, hogy miért nem mindenből kitűnő és miért volt, hogy megbukott valamelyik vizsgáján..

Apai nagymamám szerint a nőnek nem kell járnia egyetemre, elég ha csak eltartatja magát a ferjével, gyereket szül, felneveli őket. 😅 Hát igen, nekem is ez minden vágyam ilyen fiatalon. 😑