Miért ilyen ignoráns anyám ha ő is átment hasonlókon?

Mert nem hajlandó - nem esik jól neki - tudomást venni a bajodról, ami részben a saját pszichés labilitásának is betudható. Ráadásul a fia vagy, tehát valahol felelősséget is érez belül azért ha nem vagy jól. Noha nem vagyok szakértő, de volt/van pár pszichés beteg, vagy labilisabb idegzetű ember a környezetemben, így csak azt tudom mondani: a legkirályabb dolog ha a saját gondjaidra szakszerű segítséget keresel. Sokan nem lépik ezt meg és nagy hibát követnek el ezzel. Egy tanácsot szívesen adok: sose remélj reális visszajelzést vagy hozzáállást, ne kérj tanácsot olyantól aki maga is problémás lelkileg/személyiségileg. A legjobb tehát egy pszichológus, neki ez a dolga, a szakmája. Illetve olyan barátoké akik igazán ismernek téged és nem szenvednek szintén depiben... És itt pedig óvatosan rákanyarodnék arra amit anyád mond: lehet hogy néha tényleg érdemesebb a monitor helyett hús-vér kapcsolatokat keresni/ápolni, azokkal minőségi időt tölteni. Mert azt nem tudja helyettesíteni semmi. Minden jót kívánok neked!

Mert az nem kikapcsolódás hogy kockulsz, hanem menekülés. És csak tetézi a bajt, mert még jobban bezárkózol.

Ezért kell a pszichológus. Nem azt mondtam hogy kezdj el tobzódni a társaságokban, de érdemes megtalálnod ennek az okát. Nincs azzal baj ha introvertált vagy, de nagyon fiatal vagy ahhoz hogy elrekeszd magad a társadalomtól. És hidd el, rengeteg ember van akivel könnyen kiderülhet hogy lesz kedved megosztani az idődet, max. még nem tudsz róluk.

pont kétszer annyi idős vagyok mint te és látom/láttam hogy a hozzád hasonló srácok mennyit változtak, akár ilyen dolgaikban is :) Nem akartam semmit rád erőltetni. Csak még nem tudod elképzelni azt ami a köv. évtizedekben lesz veled, hiszen még csak pár éve vagy úgymond "felnőtt". És ezzel semmi baj nincs is. Tök normális. Zárszónak: érdemes a terapeuta-dolgot kipróbálnod, csak bíztatni tudlak ebben.

Azért vannak igaz barátaid?