Más is átment hasonlókon a pályája elején?

Nem. Nekem ha mondanak valamit és nem értek egyet akkor elmondom az indokaim, megvitatjuk. A legtöbb esetben az jön ki, hogy én vagyok a hülye, de persze nem mindíg, és akkor úgy marad, ahogy én akarom.

Nem is értem a problémád, minden munkahelyen van véleménycsere, programozásban meg főleg, mert a csapatmunka létfontosságú. Tanuld meg szépen prezentálni a véleményed!

Én azt vettem észre, hogy ha tényleg jó ötleteid, gondolataid vannak, akkor idővel megtanulják, hogy hallgatni kell rád. Eleinte rám sem hallgattak, elengedték a fülük mellett azt amit mondok. Mára már kifejezetten kérik a véleményem és odafigyelnek, ha szólok.

Legfeljebb kiderül, hogy amit észrevettem gond/probléma azt könnyen meg lehet oldani, vagy csak oda kell rá figyelni a jövőben.

Vagy én is sokszor "sértésnek" vettem, ha bele szólnak abba mit hogyan csinálok. Rám hagyták aztán 1-2 kör után magamtól rájöttem, hogy az az irány a jó amit ők javasoltak az elején. Néha az ember magának fedezi fel a spanyolviaszt. Vagy vitatkozunk, hogy így kellene úgy kellene...és a végén mindkettőnknek a "jó megoldás" jön ki.

Vagy nálunk mindig vita volt a szerveren tárolt anyagokról. Mit hogyan milyen módon. Nem tetszett nekik az újításom, mert hát ők nem azt szokták meg. Aztán rájöttem, hogy ahányan vannak annyiféle módon rendezik a saját dolgaikat, így kialakítottam a magam szisztémáját valamennyire az övékhez is igazítva.

Meg egyszerűen össze kell szokni emberekkel. Én például pont olyannal tudok hatékonyan dolgozni, akivel mások egyáltalán nem találják az összhangot, nem is keresik mondjuk.

Amúgy ez a soha semmi nem jó, még egy egyszerű gyári munkánál is megvan.

Dolgoztam diákként műanyag fröccsöntő üzemben. A kiöntött elemeket kellett sorjázni. Fogtam 2-3 darabot, úgy esett kézre és csináltam.

Erre jött az egyik ott dolgozó, hogy azt nem úgy kell, egyesével csináljam. Aztán meg jött a másik, hogy azt nem úgy kell, fogjak össze 5-6 darabot és úgy csináljam. Aztán maradtam a saját módszeremnél.

Egy generációval idősebb vagyok Nálad, és sok kortársadnál látom ezeket a problémákat, hogy ha nincs elismerés rögtön az elején, nagyon eltántorodtok.

Persze, kell egy-egy plusz is, de az első 1-2 év arról szól, hogy kitapasztalod, mik a célok, hogyan kell azokat reprezentálni, mik a főnökeid igényei (mert az emberről emberre változik).

Emellett persze nem tilos máshova átmenned, de nagy eséllyel ugyanezt fogod átélni.

Lesz egy pont a karrieredben pár év után amikor már elég sok tapasztalatra tettél szert, akkor azért érdemes vizsgálatot tartani, hogy megéri-e ott maradni. Például én, nőként IT-ban, 10 esetből 8-szor hülyének vagyok nézve pedig 10 éve a pályán vagyok. Ez rohadt fárasztó. A 35-40+osok nem tudnak egyszerűen munkát dicsérni, ha jól csinálsz valamit, az alap, mindig, de ha elrontasz valamit akkor vége a világnak.

Na mindegy, a lényeg hogy ez egy ilyen időszak. Szedsz magadra egy kis tapasztalatot, és jobban meg tudod ítélni majd, hogy jogos-e a felszólalás vagy sem. Ha meg nő lennél akkor készülj fel hogy évekig ez fog menni. :D