Elmesélitek a legemlékezetesebb ,legfájóbb verést amit anyátok vagy apátok adott? Miért tette?

Anyámmnal éltem, ő nem vert meg. Jó gyerek voltam, otthon is hagyhatott egyedül. Nem rosszalkodtam. Csendes, magamnak való típus vagyok.

Egyszer mamámnál (apám anyja) nyaraltam. Átjött hozzá egy barátnője. Szidták anyámat mekkora egy rohadt qva, féreg, sz4r anya, "megint itt hagyta a kölyköt" (évi egy napot ha ott maradtam, látogatni is évi 4-5 alkalommal mentem) ... Odajött hozzám a vénasszony és elkezdte kritizálni a ruhámat is, hogy ilyet adott rám anyám. Szégyelljem magam. Mekkora rohadék anyám van stb

Visszaszóltam neki hogy hagyjon békén engem és az anyámat is.

Megpofozott.

El se hitte anyám se. Nagyon megmaradt bennem ez a dolog. Azóta nem mentem mamámhoz. 6-8 éves voltam. Dögöljön meg. Rohadt féreg. Ki nem állhatom.

A barátnője már megdöglött. A saját gyerekei se tartották vele a kapcsolatot állítólag, nem csoda.

A verés jórészét NEM férfiak követik el a gyerek ellen, hanem a nők.

Általában bántalmazott nők, kihasználva, hogy a gyerek nem tud védekezni.

Engem nem vertek, de volt olyan barátnőm, akit igen. Pont náluk voltam, mikor a hármas jegyen kiakadt anyuka hozta a fakanalat és elverte a lányát.

Meg egyik fiúosztálytársamat is verték, ő sokszor foltokkal jött iskolába (ő már a 4-esért is kapott)

Az jobban fájt, mikor egymást verték, sokkal brutálisabb és félelmetesebb volt, de azért nekem is megmaradt pár pofon...

Egyszer kisiskolásként leckét írtam az íróasztalnál, az ovis húgom ugrált az ágyon és leesett. Próbáltam vigasztalni, anyukám beviharzott és azelőtt kaptam egy irdatlan maflást, hogy egyáltalán a kicsit megkérdezte volna, hogy hogy van. :D Tesóm úgy megrémült, hogy ott helyben úgy nyilatkozott, hogy én bántottam. Aztán később vacsoránál sírva bevallotta, hogy nem.

Egyszer apukámmal való veszekedés után anyukám egyszerűen elment mellettem, míg a fotelban ültem és visszakézből fepofozott. Rögtön kérdeztem, hogy "ezt most miért?". Annyi volt a válasza, "mert megtehetem".

Apukám egyszer rámvágott párat a felmosófa nyelével, mert szerinte nem csavartam ki rendesen a mopot.

Nagyobb veréseket feleselésért kaptam. Olyan földön ütlegelős-rugdalósokat. Már másnap se emlékeztem, hogy miért kaptam, viszont én is agresszív, verekedős lettem a suliban. Elég volt véletlen megijeszteni és már ütöttem.

Anyukám olyan nosztalgikus elrévedéssel szokta emlegetni, hogy "azért nem kaptatok olyan sokat". Meg a gyerekeim első szülinapján mindig olyan boldogan mondja, hogy "már verhető korban vannak". Általában olyan élvezettel tud beszélni a gyerekverésről. Néha a nyelvem hegyén van, hogy lassan ő is újra "verhető korban van".

Istenem szegény gyerekek. Azért olvastam bele a válaszokba, mert a lányom minap elmesélte, amit a barátnője mondott, hogy hogy bánik vele anyukája, és teljesen ledöbbentett, hogy ilyen létezik.

Nekem anyukámékat bántották a szüleik, így a szüleim megfogadták, hogy ők másképp fognak nevelni engem és a tesóm. Én 1 vagy két pofont kaptam, anyukámtól, szerintem semmi extra nem történt, így adta ki a saját feszkóját. Nagyon megsértődtem, mert nálunk ez nem volt ugye otthon divat, elítélte az egész családunk az erőszakot. Lelki terror persze annál inkább ment, ezen csak a költözés segített, mikor végre végeztem a sulikkal. A játszmák is finomodtak azóta.

A lányom barátnőjét rossz jegyért pofozgatja az anyja, ez náluk a szokás. Nem tudom elképzelni, hogy ebben mi a tanulság?? Mitől lesz ettől jobb? És akkor végtelenül gyerekcentrikusnak állítja be magát az anyuka, meg minden lében két kanál, mindenhol középpontban kell lennie. Gondolom ugyanazt a maximalizmust várja el a gyerekétől, mint amit magától, de a gyerek meg retteg az anyjától. 12 évesek.

Minap 1-est írt valamiből az egész osztály. A lányom hazajött, úgy kezdte mikor belépett az ajtón, hogy rossz híre van, mondom akkor egyikünknek sem volt jó napja, nekem is szar napom volt. Mondja, hogy egyest kapott. Teljes nyugalommal mondta, mert sok év alatt megtanulta hogy max egy kis beszélgetés jön, hogy mondtam hogy ne este tanulj rá, meg ilyenek, ő meg belátja, hogy igazam volt. Amúgy jó tanuló. Mondta, hogy azon gondolkodott, hogy én nem a jegyein szoktam kiakadni (hát látom mennyit tanul, nem azon múlik ha becsúszik egy rosszabb jegy), hanem hogy néha milyen hangon beszél velem (néha kitör belőle a lázadó tini, és akkor veszekedek vele egy sort, hogy kérem vissza a régi lányom aki normálisan beszélt :D) , és hogy mennyire hálás hogy ilyen anyukája van, majd megölelt. Mondta, hogy belefájdult a feje az egyesbe. De leginkább azért szomorú, hogy mi várhat otthon a barátnőjére. Az egyes miatt. Mikor kitűnőt várnak el tőle. Hát komolyan nem értem, mit ér az erőszak, ha ugrál a gyerek, ha vidám, ha rossz jegyet kap.

Nagyon sajnálom. Azt is, hogy nem tud mindenkit ott és akkor valaki megvédeni. Hogy valaki vágná pofán a szülőt, hogy normális vagy??

Nem a gyereken kell levezetni a feszkót. Aki védtelen.

Amúgy én sose bántottam a lányom, fenekére se csaptam meg semmi, mindent meg tudtunk mindig beszélni. El szeretnék kerülni, hogy akár egy pofon is az emlékei közt legyen. Kap az ember elég pofont az életben, csalódás meg ilyenek formájában. Kicsi gyerekként a biztonság meg a szeretet lenne a legfontosabb, a harmónia, nem az hogy egyik pillanatban ölelem, a másikban meg bántom. Ha jó vagy szeretlek, ha nem, akkor büntetlek?

Aztán kitudja ez a lány is csak pofont kap-e, szerencsétlen... Én anyukám miatt is eleget sírtam, hogy miken ment át, mert volt olyan kedves, hogy nekem mondogatta el a fájdalmait, amiket nem tudott feldolgozni. Ezzel alapjaiban félelmet keltett bennem, és zárkózott lettem, ovis koromban már ezekkel traktált. Borzasztó volt hallgatni is. Hát igen, milyenek az emberek kívülről, meg milyenek a 4 fal közt.. :/