Most mégis mit csináljak?
Bocsánat mindenkitől ha hosszú lesz, a lényeg, hogy 13 éves koromban anyukám úgy döntött, hogy lelép az életemből, egy másik férfihez, akinek voltak gyerekei is, és onnantól fogva egyáltalán nem tartotta velem a kapcsolatot, sosem keresett, az Ő részéről a nagyszülőkkel tartottam a kapcsolatot, majd miután a mamám és a papám elhunytak, az ingatlant amiben éltek a mostohagyerekeire iratta.
Engem ez egyáltalán nem érdekelt, mivel akkorra már 10+ éve nem beszéltem egyáltalán anyukámmal semmilyen formában, és azon voltam, hogy eltudjak költözni otthonról, mert untam, hogy faterom minden dolgomról tudni akart, ha elmegyek, hova megyek, kivel találkozom, meddig leszek, ott mit csinálok, miért nem csinálom ezt, miért nem csinálom azt, az volt az érzésem, mintha még mindig egy 13 éves tininek nézne, akinek minden lépéséről be kell számolnia, és úgy éreztem, hogy 23 éves felnőtt férfiként nekem nem kell beszámolnom arról, hogy kivel találkozom és mit csinálunk.
Szóval ezek után elköltöztem egy másik városba, ahol felkeresett hírtelen anyukám telefonon, mintha misem történt volna. Mivel nekem semmi kedvem nincs hozzá, és nem akarok már vele semmilyen kapcsolatot soha, hangozzon ez bármilyen kegyetlennek, ezért leraktam a telefont.
Ezek után pár napra egyik nap megjelent az ajtóm előtt, elzavartam, és mivel onnantól még hívogatott különböző telefonszámokról, megváltoztattam a telefonszámom.
Mint kiderült faterom adta meg neki a címem és a telefonszámom, pedig direkt kértem rá, hogy ne tegye, mivel nem vagyok anyukámra kíváncsi.
Ezek után elkezdett a megváltoztatott számomon is hívogatni anyukám, amit szintén faterom adott meg neki.
És most már nagyon elegem van, elegem van abból, hogy nem tudok megszabadulni anyukámtól, amikor Ő volt az aki elhagyott amikor szükségem lett volna rá, és elegem van abból, hogy apukám nem tiszteli a kérésemet és még mindig úgy gondolja, hogy joga van beleszólni az életembe.
Egyszerűen elegem van már, hogy nem tudok végre békére lelni, arra is gondoltam már, hogy mindent hátrahagyva kiköltözöm külföldre, mivel van olyan szakmai tapasztalatom, és nyelvismeretem illetve félretett pénzem, amiből erre lehetőségem lenne, és mindent hátrahagyok, és felépítem nulláról az életemet.
válasza:
válasza:"Eléggé érdekelne, hogy aki totál elítéli az anyát, az sosem hozott hibás döntést? Sosem bánt meg semmit?"
Azért ez nem szimplán egy hibás döntés. Ha kilépek a jó munkahelyemről egy olyanért, ahol kicsit többet fizetnek, de fél év múlva már utálom a stressz miatt, na az hibás döntés. De elhagyni a gyerekemet, 10 éven keresztül nem keresni, nem érdeklődni felőle, nem foglalkozni vele..???
Az nem hibás döntés, az egy megbocsáthatatlan tett. Vagyis nyilván meg lehet bocsátani, de érthető, hogy ezek után a kérdező sem kíváncsi az anyjára. Azon, hogy valaki megszakítja a gyerekével a kapcsolatot egy pasi miatt, egyszerűen nincs mit magyarázni. Az ilyen nem is szerette igazán a gyerekét, nem kötődött hozzá, akkor minek felvenni vele a kapcsolatot?
Egyébként, teljesen más az, hogy egy gyerek szakítja meg a kapcsolatot, mintha a szülő teszi. Mind érzelmileg, mind felelősségben. Egy normális szülőnek a gyereke örökre a gyereke marad, akit feltétel nélkül akart, de fordítva már nem így működik a dolog, hiszen a gyerek nem akarta a szülöt, az ő kötődése a szülő viselkedésétől függ. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt.
válasza:41 (40-es vagyok)
Nyilván hiba és hiba között van különbség a súlyosságát tekintve. Bár ez érdekes dolog, mert nekem nem feltétlenül azok a dolgok fájnak legjobban, amik mások szemében nagy hibák lennének. De ezt embere válogatja.
A megbocsátás senkinek nem dolga, és nem kötelező, de nem árt a továbblépéshez.
Amíg valaki nem tudja letenni a múltat és elengedni a mérgező kapcsolatokat, addig nem fog tudni teljes életet élni. Nem azt mondom, hogy fogadja be az anyját és éljenek együtt boldogan, csak adjon esélyt egy beszélgetésnek. Így is-úgy is harag van benne az anyja iránt, maximum csak megerősödik abban, hogy az anyja még mindig olyan, mint gondolta.
válasza:"Amíg valaki nem tudja letenni a múltat és elengedni a mérgező kapcsolatokat, addig nem fog tudni teljes életet élni."
De ehhez miért kell felvennie a kapcsolatot az anyjával? Nem értem. A kérdezőt, mint írta, nem is érdekli az anyja, csak szeretné, ha nem zaklatná tovább.
Én is megszakítottam a kapcsolatot a mérgező anyámmal, egy nap letiltottam mindenhonnan és kész. És kifejezetten ez volt az a pont, amikor végleg el tudtam engedni a múltat, iszonyú megkönnyebbülés volt, hogy vége köztünk a kapcsolatnak, mint amikor az ember elenged egy nagy terhet. Addig minden beszélgetés csak a sérelmek újra felhozataláról szólt.
Megbocsátottam-e? Nem tudom, nem is tudom, kell-e egyáltalán megbocsátani a továbblépéshez, igazából nem szoktam a múlton rágódni, mert szimplán nem érdekel. A magyaràzata sem érdekelne, miért volt olyan, amilyen (amúgy tudom), tényleg tök hidegen hagy, nem hiányzik, olyan kicsit, mintha egy régi osztálytárs lenne, tudom, hogy van, de nem játszik semmilyen szerepet az életemben.
Nem érzek vele kapcsolatban semmit, haragot sem, de ettől függetlenül nem szeretném, ha bármilyen módon megint a része lenne az életemnek, mert csak mérgezné a jelenlétével. Szerintem a kérdező is így érez.
válasza:43: A kérdező maga írta egyik kommentjében, hogy nem haragszik az anyjára, hanem egyszerűen csak nem szeretne tőle semmit, szeretné lezártnak tekinteni ezt a szakaszt és élni az életét.
Lehet, hogy te a helyében másként tennél (vagy nem), valaki más meg megint másként, ő viszont így szeretne tenni, és ezt illik tiszteletben tartani.
válasza:44
"De ehhez miért kell felvennie a kapcsolatot az anyjával? Nem értem. A kérdezőt, mint írta, nem is érdekli az anyja, csak szeretné, ha nem zaklatná tovább."
Mivel a kérdező azt kérdezte, hogy mit csináljon, ezért írtam, hogy hallgassa meg az anyját. Hátha akkor az anya is belátja, hogy semmi keresni valója nincs a felnőtt gyereke életében, és mindketten el tudják engedni ezt az egészet.
Vannak olyan helyzetek, amikor valóban az a megoldás, hogy minden kapcsolatot meg kell szakítani. De, ahogy te is írtad, az addigi beszélgetéseitek vezettek ahhoz a döntésedhez.
Persze azt is megértem, ha a kérdező nem akar beszélni az anyjával. Ezt tényleg mindenkinek saját magának kell éreznie.
válasza: válasza: válasza:Kérdező
Erre a telefonszám dologra esetleg még egy olyan megoldás van hogy 2 számod legyen
Egyet megadaz apudnak és bárki más hív nem veszed fel vagy letiltod
Így apud is tud hívni
És legyen egy másik számod amit csak a főnököd és olyan emberek tudnak akik fontosak de ezt a számot ne tudja apud
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!