Most mégis mit csináljak?
Bocsánat mindenkitől ha hosszú lesz, a lényeg, hogy 13 éves koromban anyukám úgy döntött, hogy lelép az életemből, egy másik férfihez, akinek voltak gyerekei is, és onnantól fogva egyáltalán nem tartotta velem a kapcsolatot, sosem keresett, az Ő részéről a nagyszülőkkel tartottam a kapcsolatot, majd miután a mamám és a papám elhunytak, az ingatlant amiben éltek a mostohagyerekeire iratta.
Engem ez egyáltalán nem érdekelt, mivel akkorra már 10+ éve nem beszéltem egyáltalán anyukámmal semmilyen formában, és azon voltam, hogy eltudjak költözni otthonról, mert untam, hogy faterom minden dolgomról tudni akart, ha elmegyek, hova megyek, kivel találkozom, meddig leszek, ott mit csinálok, miért nem csinálom ezt, miért nem csinálom azt, az volt az érzésem, mintha még mindig egy 13 éves tininek nézne, akinek minden lépéséről be kell számolnia, és úgy éreztem, hogy 23 éves felnőtt férfiként nekem nem kell beszámolnom arról, hogy kivel találkozom és mit csinálunk.
Szóval ezek után elköltöztem egy másik városba, ahol felkeresett hírtelen anyukám telefonon, mintha misem történt volna. Mivel nekem semmi kedvem nincs hozzá, és nem akarok már vele semmilyen kapcsolatot soha, hangozzon ez bármilyen kegyetlennek, ezért leraktam a telefont.
Ezek után pár napra egyik nap megjelent az ajtóm előtt, elzavartam, és mivel onnantól még hívogatott különböző telefonszámokról, megváltoztattam a telefonszámom.
Mint kiderült faterom adta meg neki a címem és a telefonszámom, pedig direkt kértem rá, hogy ne tegye, mivel nem vagyok anyukámra kíváncsi.
Ezek után elkezdett a megváltoztatott számomon is hívogatni anyukám, amit szintén faterom adott meg neki.
És most már nagyon elegem van, elegem van abból, hogy nem tudok megszabadulni anyukámtól, amikor Ő volt az aki elhagyott amikor szükségem lett volna rá, és elegem van abból, hogy apukám nem tiszteli a kérésemet és még mindig úgy gondolja, hogy joga van beleszólni az életembe.
Egyszerűen elegem van már, hogy nem tudok végre békére lelni, arra is gondoltam már, hogy mindent hátrahagyva kiköltözöm külföldre, mivel van olyan szakmai tapasztalatom, és nyelvismeretem illetve félretett pénzem, amiből erre lehetőségem lenne, és mindent hátrahagyok, és felépítem nulláról az életemet.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Ha lepontoztok is, elmondom a véleményem. Lehet, hogy hosszú lesz, bocsi.
Én ilyen meghallgatnám anyukát. Lehet, hogy belátta a hibáját, és már régen megbánta, amit tett. Lehet, hogy apukád ezt tudja, és azért adja meg folyton az elérhetőségedet neki, hogy esélyetek legyen a békülésre.
Ha meghallgattad, és mégsem juttok semmire, még mindig ott van az opció, hogy elköltözz. Én adnék egy lehetőséget. Már csak azért is, mert elmondhatnád neki, hogy mi esett rosszul és miért. Elmondhatod neki, hogy hogyan éreztél akkor, és azóta, vele kapcsolatban.
Ha másra nem is, de arra jó lenne egy ilyen beszélgetés, hogy meg tudj neki bocsátani. Ha haragot őrzöl magadban, bárhova is mész, sosem lesz jobb. Az pedig, hogy megbocsátasz, nem jelenti azt, hogy elfelejtetted amit tett vagy szeretnéd vele tartani a kapcsolatot a későbbiekben. Csak azt jelenti, hogy elfogadod azt, hogy ő ennyit tudott adni az életedben.
válasza:Óóó édesem, nagyon sajnálom.
Nos szerintem is egyszer végig kellene hallgatnod anyukádat, egy semleges helyszínen, mondjuk egy kávézóban. Valószínűleg segítséget akar kérni, legalábbis én erre tudok következtetni, ha már az elmúlt x évben nem keresett. Biztos neked is lennének kérdéseid felé. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, de így tisztán le tudod zárni magadban és el tudod neki mondani, hogy nem vagy se rá, se semmire ami vele kapcsolatos, kíváncsi. Te eddig tiszteletben tartottad, hogy megpattant, akkor most ő is tegye meg azt, hogy nem zaklat téged. Tudom, hogy nem egyszerű, átérzem a helyzeted, de minél előbb lezárod, annál hamarabb szabadulsz meg tőle. Kitartást neked :)
válasza: válasza:Ha segítségeket akar kérni, akkor ott vannak a mostohagyerekei, vagy a másik családja.
Ha bocsánatot akar kérni, akkor az meg felesleges, számomra Ő nem az anyukám már, hiába az fizikailag, már korábban is vannak róla emlékeim, hogy volt általános iskolában ilyen anyák napi külön ünnepség, ahol mindenki verset mondott az anyukájának, és csak az enyém nem jött el, nem beszélve arról, hogy hányszor voltam karácsonykor egyedül akár egész nap mert a faterom a gyárban túlórázott, és anyukám nem volt rám kíváncsi.
Nem akarok és fogok neki semmiben segíteni, és nem fogom meghallgatni se, engem se hallhatott meg senki amikor én voltam az egyetlen aki a falnak mondta fel azt a hülye verset mert az anyukája nem jött el arra a hülye ünnepségre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!