A szüleim neheztelnek rám, mert másképp élem az életem, mint ahogy nekik tetszik. Én mégis véget akarok vetni a rideg találkozásoknak. Hogy csináljam?
Angol-francia tanári végzettségem van, jelenleg PhD-hallgató vagyok. Egyetemi oktató akarok lenni. Másik városba járok egyetemre. A szüleim tanári végzettségűek, egy iskolában tanítanak. Amikor elkezdtem egyetemre járni,arról volt szó, hogy hazamegyek és ők "beprotezsálnak" az ő iskolájukba vagy pedig egy helyi nyelviskolába. Még anno a nagyszüleimtől örökölt lakásomat (papíron az enyém volt, a nagymamám haszonélvező volt, amíg élt) is felújították, és kiadták, hogy legyen hol laknom, ha visszaköltözöm. Én viszont jól érzem magamat az egyetemi városomban.
Azon kívül biszex vagyok és barátnőm van (én is az vagyok). Anyumék nem homofóbok vagy bifóbok, az egyik tanár náluk is meleg és jóban vannak, de egyke vagyok és gondolom szeretnék, hogy férjhez menjek és gyerekeim legyenek. Utaltak is rá, hogy ők azt szerették volna, hogy a diplomám mellé már egy eljegyzési gyűrűt is akartak látni az ujjamon.
Szóval jelenleg egy albérletben élek a barátnőmmel PhD-hallgatóként és majd később ugye tanársegédként, ami keveset fizet szemben az ő nyelvtanár-menyasszony elképzelésükkel.
Tudom, hogy elismerik a kitartásomat, de szeretném látni rajtuk ugyanazt az örömöt és rajongást, amit kisgyerekként láttam, ha elértem valamit.
De ennyi is elég egy konfliktushoz?
Nem csinálok semmi rosszat, van karriertervem, tudom fizetni a kiadásaimat, hűséges vagyok a páromhoz, és tisztelettudó a szüleimmel szemben.
Máshol abban van a konfliktus, hogy nem tanul a gyerek, nálunk meg az is elég, hogy nem a szülővárosomban képzelem el a felnőtt életemet.
Itt a hiba nem a te készülékedben van! A szüleid nem vették számításba, hogy nem egy rongybaba vagy, amit oda pakolna, ahova akarnak, és azt játsszák vele, amit csak akarnak, hanem egy önálló emberi lény, saját akarattal. ha így állnak hozzád, az életedhez, akkor vettek volna kutyát gyerekvállalás helyett, azt be tudták volna idomítani a saját elképzelésük szerint.
Kérd pszichológus segítségét abban, hogy miként tudnál megszabadulni ettől a nyomasztó érzéstől. ti. hogy úgyse fogsz tudni nekik sehogy se megfelelni a saját életedet élve.
Én is a család "szégyenfoltja" vagyok, mert nem a diplomámben helyezkedtem el, és nem a többiek elképzelése szerint élek.
A problémát megoldandó elköltöztem 1000km-re, a páromhoz.
Itt szobalányként ötször annyit megkeresek, mint otthon a diplomámmal, több nyelvet is tanulok egyszerre, és magasról teszek rájuk.
Utolsó előtti, ha nem tiéd a következő hozzászólás, akkor bocsánat, hogy lepontoztalak.
"Azon kívül biszex vagyok és barátnőm van (én is az vagyok). Anyumék nem homofóbok vagy bifóbok, az egyik tanár náluk is meleg és jóban vannak, de egyke vagyok és gondolom szeretnék, hogy férjhez menjek és gyerekeim legyenek."
A szüleim ismerik a barátnőmet és tudják, hogy biszex vagyok. Előtte kedvelték, mert aranyos lány, és tudták, hogy leszbikus, de amióta járunk, feszült a viszony. Persze, udvariasak vele, de a háta mögött apám morog, anyám meg próbál felnőtt módjára viselkedni, de tudom, hogy azt szeretné, hogy végül férfi mellett kössek ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!