Szakítsam meg a kapcsolatot a családommal?
A családom teljesen kikészít idegileg, folyamatosan beleszólnak abba, hogy mit hogyan csinálok az életemben, hibákat keresnek a párkapcsolatomban, amihez semmi közük nincsen, lelkileg terrorizálnak, komolyan gondolkozom azon, hogy megszakítom velük örökre a kapcsolatot.
Kicsit bővebben- 24 éves lány vagyok, idén nyáron végre elköltöztem anyáméktól fősuli után, azt gondolva, hogy így majd kicsit jobban leszállnak rólam, de nem így történt. Ha hazamegyek, amit megkövetelnek, akkor folyamatosan megy a cseszegetés, mint egész eddigi életemben, hogy miért úgy élem az életem, ahogy én akarom, miért költöztem el ilyen fiatalon, pedig szerintem ez teljesen normális kor a különköltözésre, kb. minden ismerősöm aki velem egykorú már külön él a szüleitől. Anyámék természetesen nem így gondolják, annak örülnének ha 50 éves koromig velük élnék és nem lenne saját életem :) nem hagynak leválni, sok értelemben, nem lehetnek saját döntéseim csesztetés nélkül. Óvódásnak néznek folyamatosan holott én élem az önálló életem, nem adok okot erre. Van két bátyám, akik szintén nem szállnak le rólam, közös családi ebédeknél sem lehet semmiről önálló véleményem, mert cenzúrát nem tűrő szavakkal vagyok illetve, és nemrég tudatosult bennem, hogy szerintem elég erős nárcisztikus jellemvonásaik vannak. Ijesztő, csak az lehet, amit ők akarnak, semmi mást nem tűrnek, az én véleményemet magasról le....ják. Én semmit nem tettem ellenük, mindig próbáltam megfelelni, de úgy érzem nekik képtelenség megfelelni. Mindig gyomorgörccsel megyek haza, annyira rosszul érzem magamat. Mostanában nagyon komolyan elgondolkoztam azon, hogy vissza se nézek feléjük, sok ez az egész. De bennem van, hogy mégiscsak a családom és hatalmas balhé lenne belőle, ha ezt meg merném tenni. A másik buktató pedig, hogy anyámnak van egy vállalkozása, amiből él a család és én ott dolgozom nála, magyarul minden nap találkozunk. Szintén nagyon kellemetlen helyzet, de anyám szerint kutya kötelességem vinni tovább a boltot, és persze én nagyon örülök, hogy van egy ilyen lehetőségem, mert ki nem örülne, de így minden nap találkozom vele...Amúgy nem vagyok anyagias, nem várom el a támogatásukat, tudnék keresni saját állást magamnak, de abból is nagy balhé lenne.
Nem tudom mit tegyek, de teljesen kikészülök.
Vannak itt olyanok, akik teljesen megszakították a kapcsolatot a szüleikkel, testvéreikkel? Megbántátok, vagy jó döntés volt? Köszi előre is
Köszönöm szépen a biztató válaszokat.
Úgy látom más is átérzi a helyzetem. Tényleg ideje lépni, mert nem szeretnék teljesen kikészülni, így is akkora szorongás van bennem a reakciójukkal kapcsolatban, de mint ahogy az egyik kedves válaszoló megírta, az ő reakciójuk nem az én gondom. Szerencsére a páromra abszolút tudok lelkileg számítani, mellette teljesen biztonságban érzem magam és örülök, hogy kitartott mellettem annak ellenére, hogy a családom megpróbálta elmarni mellőlem őt a lehető összes módon, hányinger banda. Jobb lesz szabadulni már és egy új fejezetet nyitni az életemben nélkülük, vagy minimális kapcsolattartással.
"Ha hazamegyek, amit megkövetelnek,"
Mi az, hogy megkövetelik? Mi vagy te, a rabszolgájuk, akinek nincs önálló akarta? Mi lesz ha nem mész? Ordibálnak veled, megvernek, megsértődnek? Ki nem sz*rja le?
"nem hagynak leválni, sok értelemben, nem lehetnek saját döntéseim csesztetés nélkül."
Nem is akarsz leválni.
"Óvódásnak néznek folyamatosan holott én élem az önálló életem, nem adok okot erre."
Azért mert óvodásként is viselkedsz. Hiába hangsúlyozod ennyire, hogy te éled az önálló életed, nem igaz.
"hogy szerintem elég erős nárcisztikus jellemvonásaik vannak. Ijesztő, csak az lehet, amit ők akarnak, semmi mást nem tűrnek, az én véleményemet magasról le....ják."
Te vagy egy szerencsétlen mártír, aki élvezi ha szenvedhet. A kérdésed sem szól másról csak a rinyálásról.
"Én semmit nem tettem ellenük, mindig próbáltam megfelelni, de úgy érzem nekik képtelenség megfelelni."
Most is ugyanezt csinálod. Mégis mi változott? Az, hogy elköltöztél? Az nem jelent semmit, minden más téren képtelen vagy leválni róluk.
"Mindig gyomorgörccsel megyek haza, annyira rosszul érzem magamat."
Akkor minek mész oda?
"De bennem van, hogy mégiscsak a családom és hatalmas balhé lenne belőle, ha ezt meg merném tenni."
Milyen család az olyan, akiktől gyomorideged van? A családtagok tisztelik, szeretik, támogatják, segítik egymást. Te megkapod ezeket? A családnak úgy is kéne viselkednie.
Ja és akkor te leváltál és már nem akarsz megfelelni nekik. Aha. Kit akarsz erről ennyire meggyőzni? Mi lesz ha megszakítod velük a kapcsolatot? Ha házhoz mész a pofonért és ennyire nincs önbecsülésed, akkor miért csodálkozol, hogy sz*arba se néznek?
"Amúgy nem vagyok anyagias, nem várom el a támogatásukat, tudnék keresni saját állást magamnak, de abból is nagy balhé lenne."
Akkor miért nem keresel? 24 éves felnőtt ember vagy. Mikor szándékozol úgy is viselkedni? Mikor fogsz végre saját döntést hozni? Saját életet élni? Így akarsz élni még 40 évesen is? Amíg ebben a "jaj, balhé lesz ha önálló döntést hozok, felnőttként élek" akkor ne csodálkozz, ha így bánnak veled.
Igen, keress magadnak új állást és ha van rá lehetőség költözz el nagyon messzire, mondjuk Nyíregyházáról Sopronba. Szakíts meg minden kapcsolatot velük és ha kell vedd igénybe pszichológus segítségét. Drasztikusan kell lépni. A sebtapaszt is hirtelen kell letépni, de szépen lassan, hogy fájjon. De ezt már érettségi után meg kellett volna tenned. Egy messzi egyetemre menni, majd diploma után ott vállalni melót nem pedig a családi bizniszben gályázni, kiszolgáltatva magad.
Kimész külföldre dolgozni és bejelented, hogy mert sokkal jobban fizet mint családi magyar vállalkozás.
Új telefonszám, új email cím és nem mondod meg nekik, hogy hova tűntél. Facebookon se legyél elérhető.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!