Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Az én hibám, hogy nem jó a...

Az én hibám, hogy nem jó a kapcsolatom a családommal?

Figyelt kérdés

Nagy család vagyunk, anya, apa, 27L, 24F,14F és én 21L

A szüleimről röviden anynit, hogy apám eléggé szereti az alkoholt,bár nem mondanám alkoholistának, hetente 2x részeg, igaz minden nap iszik de nem annyit hogy be rugna tőle. Anyum hirtelen haragú, apróságok miatt képes orditozni úgy hogy az egész utca hallja. Ja és mind a ketten sóherek. Nagyon sajnálják a pénzt mindenre.

Amikor kicsi voltam, rossz viszonyban voltak a szüleim, Anyummal jóban voltam,és megutáltatta velem apát. Mindig szidta nekem hogy milyn rossz ember.És hogy ne álljak vele szóba.pl mikor lefekvéskor apum be jött jóéjszakát kivánni anyum mondta hogy mondjam azt neki hogy "rossz éjszakát". Én pedig úgy csináltam. És ezt az utálatot belém nevelte,hogy nekem apát utálnom kell. Akkoriban többet ivott,és így nőttem fel,hogy minden nap ment a veszekedés,törés zúzás. Féltem tőle és tényleg utáltam. Utána anyum is más lett velem. Ha pl nem pakoltam el magam után a játékot ordítzott,megpofozott. Amikor tanultunk és valamit nem tudtam mindigf megütött és azt mondta nem kapok vacsorát,és nem is kaptam. Borzalmas volt rettegtem mikor tanulni kelett.Mindig azt hajtogatta hogy hülye vagyok,és semmi nem lesz belőlem. Sosem törődött velem. mikor iskolával mentünk orvoshoz, mondták hogy ortopédushoz kéne mennem mert görbe a hátam, illetve kórosan sovány vagyok. Anyum akkor is ordítozott velem,hogy miért vagyok ilyen nyomorék (amiért görbe a hátam) és hogy ő biztos nem járkál velem orvoshoz. Az óta minden nap fáj a hátam és csontkovácshoz járok,de még mindig görbe vagyok.

Sokáig szemüveget se csináltatott nekem mert túl drága holott nem vagyunk szegények.

Ahogy kezdtem felnőni,nem tűrtem már apám viselkedését,meg azt hogy ok nélkül orditozott velem is (pl hogy hogy nézek ki,de csúny avagyok stb) én kezdtem vissza szolni,Ennek viszont az lett az eredménye hogy megvert.nem csak egy kis ütés, a földön fekve rugdosott. ez 2x is megtörtént. Anyum mivel hiretelen haragu,sokszor mond olyat amit valószinüleg nem gondol komyolan,bár ki tudja. Egy pár mondat tőle: "kár volt megszűlni téged" "téged mindenki utál" mikor kórházba kerültem azt mondta "kár hogy nem haltam meg " Lehet hogy tényleg nem gondolta komoylan,de ezek a szavak örökre bennem maradtak,és sehogyem tudom elfelejteni, örök sebet ejtettek. Depressziós voltam,és mikor közöltem velük hogy szeretnék ezzel orvoshoz menni szokás szerint kiabáltak hogy biztos nem fizet érte. Rá egy hétre begyógyszereztem magam,és kórházba kerültem ( ekkor mondta hogy kár hogy nem haltam meg) A kórházba anyum jött be csak,és a korházi termemben volt egy kislány és anyum vele kezdett el játszani,rajzolni én meg ott feküdtem és velem nem is foglalkozott.Na az nagyon fájt,hogy a saját gyereke ott fekszik a kórházi ágyon,és egy idegen kislánnyal foglalkozik,ekkor éreztem hogy nem szeretnek. Oké be ismerem hogy fekete bárány vagyok a családban,csendes,kicsit antiszociális, de ez valószinűleg miattuk is alakult ki. pl a családi programoktól rosszúl vagyok. 17 évesen be vallottam nekik hogy leszbikus vagyok, apum ekkor meg indult felém és meg akart ütni,de vissza fogta magát, nővérem nem mondott rá kölönösebben semmit csak hogy "értem" bátyámnak el kezdtem sírni ő azt mondta hogy semmi baj. vizsont ez után el távolodott tőlem nagyon,és tudtam hogy emiatt.Már nem beszélgettünk,és végül odáig fajult hogy közsönünk egymásnak hogy heló és ennyi,a szemembe sem mer nézni,érzem hogy szégyell. A nővérem meg elköltözött,de soha egyik sem mondta volna hogy üljünk le és bezséljük meg ezt. Se a testvérem se a szüleim.Egyszer nem kérdezték hogy mi van velem. Ezért teljesen el szigetelődtem itthon mindenkivel,ők el vannak társasoznak közösen stb,de én érzem hogy nem oda való vagyok,hogy nem szeretnek,és én sem szeretem őket az az igazság. Bár már egy kicsit jobb a helyzet már nem csak egy heló van,hanem néha megkérdezi milyen napom volt mi történt munkahelyen stb. Viszont úgy érzem ez a kapcsolat a családommal már nem fog sosem rendbe jönni, igazábol nem is szeretném, ők egyébként is mások mint én,ők szeretnek össze ülni és focit,vagy történelmi filmet nézni én mind a kettőt utálom.


2017. dec. 8. 19:09
 1/3 anonim ***** válasza:
100%
Nem, nem a te hibád. Ilyen családtagokkal, nehéz lenne jó kapcsolatban lenni.
2017. dec. 8. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:
100%
Egyébként, nem akarlak elkeseríteni, de aki mindennap iszik és hetente kétszer berúg, az alkoholista.
2017. dec. 8. 20:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:
40%
Apádat valóban nyugodtan mondhatok alkoholistának, mert az, hiszen életvitelének rendszeres része az alkoholizálás. Te meg nyilván megbotránkoztatni akartad a "leszbikus vagyok" kijelentéseddel a szüleidet, aminek tartalmáról (szinte bizonyos vagyok benne) alig van fogalmad. Mindenesetre szomorú egy ilyen családi élet.
2017. dec. 8. 20:43
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!