Szakítsam meg a kapcsolatot a családommal?
A családom teljesen kikészít idegileg, folyamatosan beleszólnak abba, hogy mit hogyan csinálok az életemben, hibákat keresnek a párkapcsolatomban, amihez semmi közük nincsen, lelkileg terrorizálnak, komolyan gondolkozom azon, hogy megszakítom velük örökre a kapcsolatot.
Kicsit bővebben- 24 éves lány vagyok, idén nyáron végre elköltöztem anyáméktól fősuli után, azt gondolva, hogy így majd kicsit jobban leszállnak rólam, de nem így történt. Ha hazamegyek, amit megkövetelnek, akkor folyamatosan megy a cseszegetés, mint egész eddigi életemben, hogy miért úgy élem az életem, ahogy én akarom, miért költöztem el ilyen fiatalon, pedig szerintem ez teljesen normális kor a különköltözésre, kb. minden ismerősöm aki velem egykorú már külön él a szüleitől. Anyámék természetesen nem így gondolják, annak örülnének ha 50 éves koromig velük élnék és nem lenne saját életem :) nem hagynak leválni, sok értelemben, nem lehetnek saját döntéseim csesztetés nélkül. Óvódásnak néznek folyamatosan holott én élem az önálló életem, nem adok okot erre. Van két bátyám, akik szintén nem szállnak le rólam, közös családi ebédeknél sem lehet semmiről önálló véleményem, mert cenzúrát nem tűrő szavakkal vagyok illetve, és nemrég tudatosult bennem, hogy szerintem elég erős nárcisztikus jellemvonásaik vannak. Ijesztő, csak az lehet, amit ők akarnak, semmi mást nem tűrnek, az én véleményemet magasról le....ják. Én semmit nem tettem ellenük, mindig próbáltam megfelelni, de úgy érzem nekik képtelenség megfelelni. Mindig gyomorgörccsel megyek haza, annyira rosszul érzem magamat. Mostanában nagyon komolyan elgondolkoztam azon, hogy vissza se nézek feléjük, sok ez az egész. De bennem van, hogy mégiscsak a családom és hatalmas balhé lenne belőle, ha ezt meg merném tenni. A másik buktató pedig, hogy anyámnak van egy vállalkozása, amiből él a család és én ott dolgozom nála, magyarul minden nap találkozunk. Szintén nagyon kellemetlen helyzet, de anyám szerint kutya kötelességem vinni tovább a boltot, és persze én nagyon örülök, hogy van egy ilyen lehetőségem, mert ki nem örülne, de így minden nap találkozom vele...Amúgy nem vagyok anyagias, nem várom el a támogatásukat, tudnék keresni saját állást magamnak, de abból is nagy balhé lenne.
Nem tudom mit tegyek, de teljesen kikészülök.
Vannak itt olyanok, akik teljesen megszakították a kapcsolatot a szüleikkel, testvéreikkel? Megbántátok, vagy jó döntés volt? Köszi előre is
De 21-2 évesen nem is lettem volna köteles beszámolni nekik minden léptemről.
Házhoz mész a pofonhoz.
Megoldás. Keresel munkát és nem rettegsz attól hogy elvisz haza a rendőr bácsi mert 18 felett nem fog haza rángatni ha azt mondod nem mész.. A jogaiddal legyél tisztába első lépések a leváláshoz hogy ne tudjanak sakkban tartani a személyi szabadságoddal is.
Úgy alakítsd az életedet, ahogyan te szeretnéd.
Ha állást váltanál, válts. Ez isa te döntésed,
Nem kötelező neked azt tenni, amit a családod akar!
Ott vannak a testvéreid, ők nem tudnak a boltban dolgozni? Vagy nekik nem kötelező?
Keress szépen egy tőlük független munkahelyet, az jó, hogy legalább már nem ott laksz.
Ahogy 11-es mondja, házhoz mész a pofonért. Azt lehet rángatni, aki hagyja.
Leírtad kétszer is, hogy te csak eléd az önálló életed, de az írásod alapján neked cseppet sem önálló az életed. A fizetésed is anyádtól kapod, és a magánéletedben is ő parancsolgat neked.
Szo szerint tatott szajjal rohansz a faszerdobe minden egyes nap es minden egyes alkalommal, amikor hazamesz.
Miert? Miert nem mersz lepni? Miert nem keresel uj munkahelyet? Mitol felsz? Miert vagy ennyire gyenge? Szedd ossze magad es kezdj el elni.
Normalis esetben mondani se kene, de azert megemlitenem, hogy NE SZOLJ, hogy uj munkahelyet keresel.
Meg ne emlitsd. Ha felvettek; szepen felmondasz, letoltod a felmondasi idodet es mesz.
Köszönöm a válaszokat!
Nagyon romboló hatással vannak rám, én is folyton azt kapom, hogy szar vagyok meg béna. Lehet előszőr megpróbálom ritkábban látogatni őket aztán meglátom hogyan viselkednek.
Ha nem javul a helyzet meg tényleg megszakítom a kapcsolatot. Már most karácsonykor se szívesen mennék haza, mert mindig a veszekedés van, ha nem, akkor meg annyira felszínes jópofizás, amitől a hideg kiráz, én nem vagyok ilyen. De az biztos, hogy folyton a fejemhez dobálnák, hogy mit képzelek magamról, ennyit nem érnek ők nekem? Közben a saját lelki békém többet ér igazatok van.
Hát a tesóimnak semmi nem kötelező, nekik bármit lehet :)
16-os nem a párom intézi a dolgaimat, el vagy tévedve
Szerintem önálló életem van, igen, anyámtól kapom a fizetésem, mert ő a főnököm, de a munkámat elvégzem tisztességesen, mint bármely másik munkahelyen. Ez nem függ össze azzal, hogy folyamatosan megy a vita mindenen meg a kötekedés, de valóban az lesz a legjobb, ha még ennyire sem kapcsolódok hozzájuk, hanem egy teljesen más vonalon kezdek el haladni, bármennyire is én leszek a rossz a döntésemért. Nem úgy akarom leélni az életem, hogy bárkinek is a csicskája vagyok. Csak tényleg teljesen a befolyásuk alatt tartanak a lelki terrorral meg fenyegetéssel, de ez alól ki kell lépnem mihamarabb!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!