Most komolyan rosszul kellene éreznem magam, mert nem tartom a kapcsolatot a családommal, és nem láthatják a gyerekem?
Elég negatív családban nőttem fel, a szüleim jól elrontották az életüket a felelőtlen gyerekvállalással, úgyhogy az anyagiak és az egyéb problémák miatt állandó negatív légkör uralkodott otthon. Főleg az anyámmal nem tudtam kijönni soha, teljesen kontrollmániás személy, soha nem tudta elviselni, hogy valamiben más véleményem legyen vagy valamit másképp akarjak csinálni, mint ő, mindemellé még tipikus mártír is, a világ áldozata, aki semmiről nem tehet, amúgy dögöljön meg a szomszéd tehene is meg mindenki, akinek jobb élete van.
Most hogy mondjak egy példát, volt olyan, hogy el mertem menni a barátaimmal valahova - sosem akart elengedni -, és mire hazaértem, ő "kitakarított" bosszúból a szobámban, magyarul minden személyes cuccom feltúrta, átnézte, kidobta, ami neki nem tetszett. Számtalanszor hallgattam, hogy miattunk sz*r az élete, satöbbi.
A testvéreim is mind lelki sérültek, egyikünk sincs jóban a másikkal, szerintem mindannyiunkat tönkrevágott kicsit ez a légkör.
A lényeg, hogy én hamar elköltöztem, aztán az évek alatt elkopott a kapcsolat, egyre ritkábban mentem haza, végül már csak húsvétkor meg karácsonykor. De ha én nem mentem, akkor senki annyit meg nem kérdezett, hogy vagyok/vagyunk a férjemmel, évközben egyáltalán nem is beszéltünk. Ha mi meglátogattuk a családot, akkor meg flegmák voltak, mindent leszóltak, kritizáltak.
Én sok év lelki vívódás után végül el tudtam végre engedni ezt a dolgot lelkileg, meg a társadalmi nyomást is, hogy menni KELL, mert csak a család. Nem mentem többé, ők meg ugye nem kerestek.
Így amikor várandós lettem és már vagy fél éve találkoztunk utoljára, úgy döntöttem, hagyom az egészet, a gyerekem nem teszem ki ennek, meg öszinte leszek, a férjem családja ennek az ellentéte, el nem tudtam képzelni, hogy pl. közösen ünnepeljük a gyerek szülinapját vagy ilyenek.
Úgyhogy ennyi, telt az idő, ők nem kerestek, én meg nem közöltem a babát, azt se végül, hogy megszületett. És nagyon jó érzés, hogy nincs az a nyomás, hogy elmegyek és hallgatni kell a kritizálást.Más forrásból tudom, hogy értesültek a babáról és meg vannak sértve.
Én meg néha megkapom finoman ismerősöktől, hogy csak a családom, csak az unokájuk, nem kéne-e, hogy lássák. Úgy érzem, néhányan elítélnek, mert nem tartom velük a kapcsolatot, hiszen a töredékét sem tudják annak, ahogy felnőttem, mintha nekem kellene rosszul éreznem magam, mert sikerült kiszabadulnom ebből a mérgező környezetből. Pedig tulajdonképpen nem tettem mást, mint ahogy ők nem kerestek engem, úgy én se őket, ennyi.
Miért van ez a társadalmi nyomás, hogy akármilyen mérgező, negatív, rossz családod van, akkor is tartani kell a kapcsolatot, ha lelkileg rámész, akkor is?
válasza: válasza:
válasza: válasza:Ez borzasztó, sajnos az én anyámnak is nárcisztikus személyiségzavara van. Évek terápiájába került, hogy feldolgozzam a gyerekkoromat, de néha még most is vannak durva flashbackjeim. Szerintem terápia nélkül lehetetlen feldolgozni egy kontrollmániás nárcisztikus szülőt, aki nem hagyta, hogy kiteljesedj.
Szerintem azért érzed magad rosszul, mert azt látod, hogy mások jó kapcsolatot ápolnak a szüleikkel, és ebből kifolyólag ők nem tudják megérteni a helyzeted, illetve azt, hogy közöttetek miért van konfliktus. Az exemnek nagyon jó kapcsolata volt a szüleivel, és soha nem értette meg, hogy én miért kerülöm a saját anyámat. Kevés ember fogja megérteni, mert nekik soha nem kellett átélniük azt a lelki terrort, amit egy mérgező szülő okoz. Úgyhogy egyáltalán ne vedd magadra, máskülönben senkinek sincs semmi köze ahhoz, hogy milyen a magánéleted. Az emberek szeretnek csámcsogni a pletykákon, főleg úgy, hogy egyáltalán nem látnak bele a dolgokba, és kívülről ítélkezni mindig könnyebb. Aki akárcsak egy centivel is értelmesebb, az valószínűleg nem fogja számon kérni rajtad a döntésed.
Az a legnagyobb probléma a nárcisztikusokkal, hogy soha nem fogják elismerni, hogy miben hibáztak, mindig a másik lesz a hibás. Zéró önreflexióval mindig ők lesznek az áldozatok, a másik pedig a gonosz bántalmazó. Én konfrontálnám őket a helyedben, azaz határokat húznék, és elmondanám, ha nem kontrollálják magukat jobban, akkor nem fogják látni az unokájukat.
Egyébként átérzem, hogy milyen nagy hatással van rád a társadalmi nyomás. A filmekben, a sorozatokban, a regényekben és újabban a közösségi oldalakon is azt látjuk, hogy mindenki az imádott családjával tölti az ünnepeket, mesés kapcsolatban vannak, kirándulni járnak, együtt nyaralnak és büszkék az unokáikra. Viszont vannak olyanok is, akik önhibájukon kívül nem tartoznak bele ebbe a normarendszerbe, és akkor mi van? Őket már száműzni kell? Vannak diszfunkcionális családok, és mi nem tehetünk arról, hogy pont egy olyanba születtünk. Arról tehetünk, hogy nekünk egészséges legyen, és a gyermekünk ne féljen meglátogatni minket.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!