Mi volt az a pillanat, amikor csalódtál a szüleidben?
Mikor apa megmondta, hogy sajnálja, amiért lánynak születtem (mellesleg a mostohaöcsémet jobban szereti - mert ő fiú).
Köszi.
Mikor nem?
Baleset után be sem jöttek a kórházba, kiskorúként apám otthagyott az utcán -(nála ha gond van konkretan káromkodva elsetal a helyszinrol aztan fel evig nem allunk szóba a masikkal, csak morog vagy ordít)- törött lábbal mondván ne nyavalyogjak, nem ilyen gyereket akartak, olyan semmirekellő élősködő(16 evesen legyek önellátó?) vagyok, mint a nagymama, ugyanúgy nézek ki, minden rossz tulajdonságát rám is kiabálták, szerintük ha hasonlítunk akkor nyilván a természetünk is..
Külsőmmel kapcsolatos oltogatások, ilyen füllel ne fogd fel a hajad, olyan elálló, orrod túl nagy, azert mentem apadhoz mert kekszemu gyereket akartam, es neked is olyan barna lett mint az enyem, keserű fintor(kosz, Anya).
Jobb időszakokban és egész piciként is érzékeltem a feltétel nélküli szeretet és törődés hiányát. Még ma is mélyen bánt.
Nekik nem kellett volna gyereket vállalni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!