Mi volt az a pillanat, amikor csalódtál a szüleidben?
Utolag visszatekintve..
Apam volt h nagyon reszegen jott haza. Anya kizárta a hazbol ... erre a hisztire emlekszem. 4 5 eves korombol, utanna meg is halt, szval ez.
Anyara pedig akkor mikor ugy szorongtam 17 eves koromban , h a foldre huztam a matracom ott aludtam es napokat kihagyva a sulubol. Egy egeszseges anya nyilvan veszi a lapot h segitsegre lett volna szuksegem. Egyedul arra haragudhatok h tul gyenge volt, de nem hibaztatom. Kifejezetten nem csalodtam... bocs.
Amikor anyukam elkotyogta tobbszor is azokat az en szemelyes dolgaimat, amiket azert mondtam el neki, mivel ugye megbiztam benne, elvegre az anyam.
Volt mar olyan is, hogy belehazudott a szemembe (tudtam az igazsagot), de nem szoltam neki. Hagytam hogy azt higyje, elhiszem a mesejet.
Mikor anyám megmondta,hogy nem szeret és sose szeretett csak a húgomat.
Most halálos beteg és irtó nehéz elengedni...még így is,hogy most is ahányszor meglátogatom,csak bánt és bánt. Még így is iszonyú nehéz..:(
Nem csalódtam bennük.
Ők is csak emberek s nem tökéletesek!
Ahogy én sem vagyok az.
Apámnak pedig megbocsátottam, már nem haragszom rá!
Köszönöm mindazt, amit kaptam.
(Remélem, olvassa a túlvilágról..)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!