Hogy lehet az, hogy az egyik pillanatban ,,csak egy gyerek" vagyok és semmi jogom sincs, a következő pillanatban, meg minden felelősség rám hárul és már amúgy is majdnem felnőtt vagyok?

1!

Mert a gyerekek nem úgy gondolkodnak? Csupán annyi különbséggel, hogy egyik nap gyerekek, akiknek semmi kötelességük, hiszen gyerekek, másnap meg már csak jogaik vannak, hiszen egy 18 éves nagykorú, azt csinál, amit akar.

Amúgy meg nyilván helyzet függő. Az én gyerekem 19 éves, a múltkor közölte, hogy ő önálló, felnőtt nő, azt csinál amit akar. Mindezt arra, amikor a heti 3. pizza rendelése utan megkerdeztem, hogy ugye nem költi el a teljes fizetését étel rendelésre. Nos, neki is xarul esett, amikor ugyanezt kapta tőlem válaszul, amikor egy héttel később kölcsön akart kérni, mert csak sikerült minden pénzét elkolteni 2 hét alatt

Amikor előnyökről van szó,akkor előkerülhet a "csak egy gyerek vagy" hozzáállás, de amikor kötelességekről van szó, akkor meg a felnőttség.

A szülők talán azt akarják csak észrevenni, hogy a gyerekük kezd nőni és akkor rá lehet tenni a kötelességeket, az elvárásokat, de az, hogy előnye legyen a felnőttségéből, akkor az "nemáááá".

Amikor előnyökről van szó,akkor előkerülhet a mar felnőtt vagyok hozzáállás, de amikor kötelességekről van szó, akkor meg az "en még gyerek vagyok".

A gyerekek azt akarják csak észrevenni, hogy kezdenek nőni és akkor csak előny van a felnőttségéből, de az elvárások és a kötelesség akkor az "nemáááá"

Kétoldalú ám ez, utolsó.

#9: mondjuk nálam valóban inkább az volt, hogy a kötelességeket betartatták, elvárták, de az előnyökről elfeledkeztek.

Nem egy "ezt megérdemlem!" tipusú ember voltam, amikor gyerek voltam. Ha büntettek, akkor én nem mondtam azt, hogy "a büntetésnek legyen 3 nappal hamarabb vége".

Rátudtam, hogy ez, vagy az nincs.

Igaz, az én gyerekkorom, meg otthoni életem eltért az átlagtól. Mondjuk én nem akartam bulizni járni pl, nem aludtam ott osztálytársaknál... De ez mondjuk más téma.