Kinek mi a véleménye?

Kicsit hosszú lesz a történet, akit ez zavar kérlek ne is kezdjen inkább bele.

Mindenki véleménye érdekel, ki-mit tenne vagy csak egyszerűen mit gondol erről a helyzetről.

A testvéremnek vagy egy 20 éves fia, pest megyei településen élnek. A fiú már a középiskolát is csak azért tudta elvégezni, mert a szülei elintézték neki a sok-sok hiányzását, és szívességeket kértek a tanároknál. A fiú értelmes, saját bevallása szerint zseni is, de rémesen lusta, ezért hiányzott sokat az iskolából. Mivel a szülők minden problémát elintéztek neki, nem is alakult ki kötelesség vagy felelősségtudata, nem vállal felelősséget semmiért.

Az érettségi előtt -2020 áprilisban-nagyon összeveszett a szüleivel, elköltözött otthonról, előbb egy haverjához, utána anyukámhoz.

Anyukámnál csak tanulnia kellett volna az érettségire, meg apró házimunkákban segítenie (szemét, a szobáját rendbe tartani), de ez sem ment neki. Az érettségit elég rossz eredménnyel, de megcsinálta, utána egész nyáron nem kezdett el dolgozni, nem is keresett munkát, nem javult a hozzáállása többszöri beszélgetés után sem. Hiába beszéltük meg vele az elején a kereteket, a tetteiért nem vállal felelősséget, el kellett költöznie, ezért most anyukám a szemét és nem beszél vele. Tényleg többször is kapott arra lehetőséget, hogy javítson a dolgokon.

Ezután elment koliba, és elkezdte az egy éves OKJ-t. A koliból a COVID miatt el kellett jönnie, egy barátjához költözött 2020 október/november környékén.

Ez alatt a fél év alatt az anyja adott neki pénzt és fizetett neki mindent, úgy hogy az apjával nem beszélt. Olyan szinten nem beszélt vele, hogy mikor meghalt az apja anyukája, a temetésen nem ment oda az apjához!

Fél évig annál a barátjánál lakott, majd idén tavasszal el kellett onnan is jönnie, így kibékült az apjával és beköltözhetett az elhunyt nagymama lakásába.

Időközben az OKJ-ról kibukott, állandó munkahelye nincs, a lakás ugye a szülőké, a rezsit és mindent ők fizetnek.

Tehát most tanulni nem tanul, állandó munkája nincs, programozgat néha ismerősöknek, de ő nem akar senkinek az alkalmazottja lenni. Szerinte mindenki szánalmas és csak ő a helikopter.

Én úgy látom, csak kihasználja a szüleit, 20 évesen én már teljesen önálló voltam, eszembe nem jutott volna a semmiért eltartatni magam.

Az anyja örül, hogy beszél vele, azért csinál meg neki mindent.

Mit gondoltok erről, egy szülő tényleg jól teszi, ha mindent megenged és elnéz a gyerekének?

Vajon mikor ébred fel a testvérem, és jön rá arra, hogy az ha mindent megcsinálok és megoldok a gyerekemnek, nem vezet sehova hosszútávon?

Mit gondoltok erről az egész történetről?

Köszönöm!