Önkéntes hajléktalanok! Ti hogyan közöltétek szüleitekkel az elképzelhetetlent?

Gondolom vagyunk egy páran aki a mentális betegségéből adódóan romantizálta a hajléktalanságot és visszautasított az életben minden "segítséget". Azt a mennyei szabadságot, ahol nem kell 9-5-ig dolgozni mint egy hörcsög a kerékben. Az egyszerűen megfizethetetlen.

Szóval aki önszántából lett hajléktalan, hogy közölte szüleivel, rokonaival és barátaival? Hogy közöltétek, hogy ti megtagadjátok a munkavállalást, megtagadjátok a pénz csinálást és a pénz orientált világban való részvételt? Főleg azon emberek válaszát várom akiknek nem igazán progresszívak a szülei, hanem visszamaradott, konzervatív gondolatok vezénylik. Egyszerűen sírvafakadnak nálam már csak a gondolattól, hogy tervezem otthagyni a mostani munkám. És még nem is tudják, hogy mi az igazi tervem...