Önkéntes hajléktalanok! Ti hogyan közöltétek szüleitekkel az elképzelhetetlent?
Gondolom vagyunk egy páran aki a mentális betegségéből adódóan romantizálta a hajléktalanságot és visszautasított az életben minden "segítséget". Azt a mennyei szabadságot, ahol nem kell 9-5-ig dolgozni mint egy hörcsög a kerékben. Az egyszerűen megfizethetetlen.
Szóval aki önszántából lett hajléktalan, hogy közölte szüleivel, rokonaival és barátaival? Hogy közöltétek, hogy ti megtagadjátok a munkavállalást, megtagadjátok a pénz csinálást és a pénz orientált világban való részvételt? Főleg azon emberek válaszát várom akiknek nem igazán progresszívak a szülei, hanem visszamaradott, konzervatív gondolatok vezénylik. Egyszerűen sírvafakadnak nálam már csak a gondolattól, hogy tervezem otthagyni a mostani munkám. És még nem is tudják, hogy mi az igazi tervem...
Egy mentális beteg nem élne az utcán.
Én pl szociális fóbiával,biztosan nem bírnám..
itthon nehéz, mert télen mindenképpen kell vmi hely, ahol lakhatsz, a csövesszállókon nem jó lakni.
tavasztól őszig semmi gáz, mondjuk pesten, ha ügyes vagy 2-3 ingyenebédet is ehetsz. vagy járod a nagyvárosokat, városokat, falvakat, mindig van vhol rendezvény, ahol lehet kaját szerezni (fesztiválok, falunapok).
ha egy helyben maradsz, akkor napközben tarhálgatsz, esteleg szórólapozol, vagy pár nap alkalmi munkát elvállalsz, és máris van egy kis pénzed.
ha ügyes vagy, akkor indítasz egy csatornát a jútubon, meg tiktok-ozol, mert az utcán mindig történik valami...hátha ebből is lehet pénzt csinálni.
(telefont tölteni lehet vasútállomásokon, kávézókban, vonatokon, stb. )
szóval nem lehetetlen az édes élet, csak a szesszel, meg a drogokkal kell vigyázni. és persze kell egy jó hálózsák!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!