Miért olyan elképzelhetetlen anyámnak, hogy attól, hogy a vele, meg úgy a rokonaim nagyrészével nem szívesen beszélek, az nem azt jelenti, hogy más emberekkel is képtelen vagyok gördülékenyen kommunikálni?19

Az a helyzet, hogy anyu azt látja, hogy ha ő jelen van én nem sokat beszélek, de ennek az az oka, hogy kiskormban ha nem beszéltem sokat a családi eseményeken, akkor azért ordított utólag, ha meg mégis normalis mennyiségben beszêltem, abba is mindig talált valami belekötni valót. Ezért anyám jelenlétében nem szeretek a muszájnál többet beszélni, pláne a rokonokkal. Illetve a rokonaimmal akkor se szeretek túl sokat beszélni, ha anya éppen nem liheg a nyakamba és figyeli, hogy utólag mi miatt bszhat le. Az a baj, hogy a rokonaimnak van au a része, aki biztos jófej, de olyan ritkán beszélünk, hogy nincs téma, aztán van az a része, akivel nagyon mások vagyunk és azért nincs miről beszélni, de van olyan, aki a korkülönbség miatt végig úgy beszél velem, mint valami degenerált idiótával, meg van olyan rokonom, aki rákérdez valamire, amiről nem akarok beszélni, és ha csak röviden válaszolok kitérő jellegűen, akkor direkt nem veszi a lapot, csak tovább erőlteti a témát, aztán ha konkrét kimondom, hogy én erről nem szeretnék beszélni, akkor megsértődik. Na most nyilván az ilyen jellegű beszélgetéseket a franc se szereti, és ez hatványozottan szrabb, ha drága édesanyám hallgatja, és aztán a családi találkozó után hazaúton minden egyes megszólalásomra sértő megjegyzést tesz.

Illetve apuval sem igazán beszélek, 11-15 éves korom közt alkoholista volt, azóta nem iszik, de nem is szól senkihez nagyon, pláne önszántából, ha hozzaszól az ember, akkor talán válaszol, többnyire csak tévézik ha itthon van. Vele szintén nem lehet beszélni.

Anyám meg egy külön eset esküszöm. Elmondani neki bizalmas dolgokat nem igazán lehet, mert ha éppen mondvacsinált vitát rendez azon, hogy merre áll a minden nap használt poharam füle, akkor tuti hozzám fogja vágni sértésként. Bármit nem lehet elmesélni neki, mert szinte mindenben a rosszat látja. Ő tipikusan az, akinek még a szr is keserű. Konkrétan ha nem egyetértésben akarunk panaszkodni valamiről, akkor biztos, hogy veszekedés lesu belőle. Tehát ha elmesélem neki, hogy iskolai kiránduláson mi volt, akkor ő tuti azon fog hepciáskodni, hogy mi az, hogy én egy franciaágyban (holott csak olyan szoba volt)aludtam a legjobb barátnőmmel, ez undorító. Vagy van, amikor csak úgy tesz, mintha nem hallana és feltűnően fintorog, aztán elkezd kiabálni, ha szóvá teszem, hogy jó lenne, ha nem a falnak beszélnék. Esetenként közbeszól, hogy őt nem is érdekli, amit mondok. Vagy van a másik eset, amikor valami isteni csoda folytan nem köt bele a jelentéktelen és ártalmatlan részletekbe, na akkor olyan baromságokat tud kérdezni. Pl egy hétvégén egy barátnőmnél voltam, aki a párjával és a párja apjával lakik.(Legalábbis én ennyit mondtam neki, a további fura kérdés elkerülése érdekében nem soroltam fel a lakótársakat.) És akkor olyan kérdéseket tett fel, hogy most akkor én a barátnőm párjának az apjával aludtam-e, meg ettem-e hétvégén, milyen színű a fal, meg hogyan fűtenek, ki főzött a hétvégén. Tehát ilyen szinte irreleváns kérdéseket, amire hirtelen nem tud az ember mit válaszolni, mert olyan furcsa kérdés, hogy lehetetlen nem meglepődni, vagy épp olyan infó, amin így gondolkodni kell, mert nyilván ha meglátogatsz valakit akkor nem azt figyeli meg senki, hogy hogyan működik a fűtés. Meg általában ha engem (vagy szerintem azért más így van vele) érdekel, hogy valakivel mi volt a hétvégén, akkor olyanokra kérdezek rá, hogy mit csinált, hogy érezte magát.

Illetve anyu gyakran megjegyzéseket tesz, hogy nem érti, nem tudja elképzelni, hogy én hogy tudok bárkivel is, pláne szinte ismeretlenekkel (a barátnős hétvége esetén, vagy egy táborban) hogyan tudok beszélgetni, mert ő még soha nem tapasztalta, hogy én sokat, vagy legalábbis normális mennyiségűt beszélek, meg ha a rokonoktól hallja vissza se mondják azt, hogy én ne lettem volna csendes.

Csak azt nem értem, ha ő tudja miért nem beszélek sokat a rokonokkal, vele, vagy épp előtte, akkor miért gondolja azt, hogy másokkal se beszélek sokat