Szülők! Ha a gyereketek előléptetést/fizetés emelést kap, akkor minden esetben örültök a sikerének? Úgy érzem, az enyémek mintha féltékenyek lennének.

Alapvetően nagyon örülök neki, hogy többször annyiból gazdálkodnak mint mi, de valahol bennem is van egy pici negatív érzés ezzel kapcsolatban, aminek semmi köze az irigységhez természetesen.

Féltem őket, mert mi a nulláról kezdtük anno és voltak nagyon kemény időszakaink, ezáltal megtanultunk bánni a pénzzel, a kevésből és félretettünk és nagyon tudjuk értékelni, hogy fizetés előtt 1 nappal is van a számlán pénz.

Ők, miután lediplomáztak, eleve sokkal magasabbról indultak anyagilag és szerintem nem lett volna baj, ha megtapasztalják a kezdeti élet nehézségeit, amit mi is, hogy másképp álljanak a pénzhez. Ha nagyobb dologhoz kölcsön kell kérniük, tudják hogy ránk számíthatnak és nem értik, hogy ebből a kevésből hogy tudok annyit félretenni és ez azért egy kicsit ijesztő. Ők másképp élnek.

Meg aztán elég nehéz így az ajándékozás. Hogy okozz örömöt valamivel, amit ő bármikor megvehet magának, te meg gyűjtesz rá?

Lehet csak én gondolkodom hülyén...

Nem mindegy milyen a hangsúly, milyen az ember maga. Én pl anyukámról tudom hogy ha ilyet mpndana azt úgy értené hogy tŕnyleg örül hogy jól jártam, és nem lenne önsajnálat benne. Ha benned ez felmerült kérdésként valószínű nem ez a helyzet, és sajnálatos ha így állnak hozzá.

Kérni valószínű szégyellenek, esetlef ha te ajánlod fel elfogadják. Bar ha irigyek lennenek meggondolnám hogy adjak. persze lehet csak egy pillanatnyi feszültség bukott ki belőlük, de akkor sem szép dolog sajnálni a gyereküktől.

Annak idején az én anyám sem örült kimondottan, mikor előléptettek elég hamar. Inkább olyanokat mondott, hogy marha jó, meg ilyesmi. Apám örült, gratulált.

Én azt gondolom, hogy örülnék, ha a gyerekemnek jó munkája lenne.

12, nyugi lesz nehezseg az életükben nekik is. Sose tudhqtod mi történik, az hogy jó fizetéssel kezdtek nem garancia semmire. Az is lehet hogy csak szerinted jó az a fizrtés.

Ajandékon kattogni meg hülyeség, anyukám főz mire megyünk vagy süt, bele teszi szivét lelkét nekem teljesen elég. Vagy vesz valami apróságot, tenyleg nem magy dolgokat. Nem kell ezt túltolni.

16-os!

Nem értetted amit írtam. Nem azt kívánom nekik, hogy nehézség legyen az életükben, hanem ha nehezebben kezdenek, akkor más a pénzhez való hozzáállásuk. Pont ettől félek, hogy később lesz. Mert magasról lehet nagyot esni, ilyet sajnos láttam a nagy családon belül is.

Az természetes, hogy az ember süt-főz, heti egyszer amúgy is nálunk esznek és azon kívül is szoktam vinni, ha úgy van, de én emlékszem, milyen érzés volt csóróként kapni ajándékot(na nem anyámtól, mert ő észre sem vette, hogy hogy élünk) és magamról tudom, hogy sokkal nagyobb öröm volt akkor.

De nem vagyunk egyformák. Én szeretek, szeretnék mindig nagy örömöt okozni a családomnak akár erőn felül is, még ha nem is ez a legjobb hozzáállás, de ilyen vagyok.

Nem örültek.

Így jártak, nem én tehetek róla, hogy tanultam és külföldön kaptam ajánlatot.

Apa is simán jöhetne, mert a szakmája itt is keresett és jól fizetne, de ő nem "tud" (=akar) nyelvet tanulni - 10+ éve és nem idős hozzá.

Oké, de akkor nem kell irigykedni.

17-es, ez nem igaz.

Azok akik nehezebbről kezdték, majd belecseppennek a jólétbe sokkal hajlamosabbak két kézzel szórni a pénzt, mert előtte x évig nélkülözniük kellett.