Hogyan reagálnátok egy ilyen váratlan szituációra? 😕 (kicsit hosszú lesz, L/22)
Egyik este a családommal összeültünk egy másik családdal. Tökjól éreztük magunkat, mindenki elvolt. Ott volt még egy pasi is, aki a másik család jóbarátja volt, olyan 30 feletti. Én vele nagyon jól el tudtam beszélgetni. Tudni kell rólam, hogy én jó emberismerő vagyok, nem állok szóba akárkivel, és tudom mikor mit csinálok. Tényleg ilyen tök laza volt a srác is, és át akartunk menni egy kicsit hozzá, mert amúgy is mondta, megmutatja a házát, és ott, ahol voltunk, untuk magunkat. Egyébként ez egy kis faluban volt, két kertesház egymással szomszédok. Átmentünk, nem történt semmi rossz. Beszélgettünk, zenét hallgatunk, talán két pohár bort, ha megittunk. Én tudtam, hogy ő füvezik is, de tudom, hogy akaratom ellenére úgysem adott volna, nem is fogadtam volna el.
Aztán egy idő után hívott anyum, hogy hol vagyok, bár tudhatták, hogy a srácnál. Elárulom, az az én hibám volt, hogy nem szóltam, elmegyek, és utána nem is vettem fel a telefont, azért mert egyszer az életben én is jól éreztem magam valakivel, és elegem volt abból, hogy engem huszonévesen, felnőtt emberként mindenhonnan hazarángatnak. Apum is tudta, hogy a srác füvezik, de apum már akkor este teljesen be volt rúgva. Átjött, és mivel én mondtam, hogy még nem akarok velük hazamenni (mert hát ugye ezt már azért eldönthetném, nem?), hirtelen lekevert egy nagy pofont a srácnak, és azt üvöltötte, hogy mit adott be nekem, majd engem azonnal hazaküldött. Bizonyára féltet, csak egy kicsit túltolta. Pedig az égvilágon semmi bajom nem volt. Végül haza is mentem, mert jobbnak láttam így, de a sráctól igyekeztem minél többször bocsánatot kérni, ezért a kellemetlenségért. Ő meg próbálta megnyugtatni apumat, hogy semmi gond.
Felmenni hozzá még egyszer nem merek, nehogy megint balhé legyen, és ha írok neki, nem válaszol (bár ő ilyen hóbortos srác, lehet hogy amúgy nagyon nem is szokott senkinek). Annyira sajnálom szegényt, nagyon nem érdemelte meg azt a pofont. Hogy nem tudjuk ezt megbeszélni, vagy az sem biztos, hogy egyáltalán látni akar-e még engem valaha, engem nagyon zavar. Ha ti kerülnétek egy ilyen szituációba, mit tennétek bárkinek a helyében? Most hagyjuk azt, hogy a srác füvezik, az ő dolga, és tényleg szóba sem került semmi ilyesmi. Csak azt éreztem, hogy végre találtam egy lelkitársat, és most félek attól, hogy elveszítem.
Bocsánat, ha kissé zavaros lehet a sztori, ezt jobban nem tudom elmesélni.
De nezzel mar magadba egy kicsit! Azt mar felfogtad, hogy szolni kell, szuper! De egy elore leszervezett programrol nem szokas lelepni. Ez szintiszta parasztsag es az a szomoru, hogy nem veszed eszre.
Ha mar vege van, oke, mehetsz ahova akarsz. De nem lepunk le a kozeperol csak ugy.
Neked amugy vannak barataid? Veluk is ezt csinalod? Lelepsz mindenhonnan csak ugy? Te tenyleg ezt szoktad? Mert ezt nem akarok elhinni :D
50. Miért, te gondolnád valakiről azt, aki mondjuk alapból egy jókedvű ember, szeretné, ha te is hazamennél velük, nem mész, és ennek eddig nincs semmi következménye, most egyszer csak a semmiért megüt valakit. Mert ő tényleg semmi rosszat nem csinált.
Mondjuk most így belegondolva abba, ha apám fejébe is az járhatott, mint a tiétekben, hogy elvitt magához, kezdem még jobban érteni.
"egy elore leszervezett programrol nem szokas lelepni."
És ha máshol jobban érezném magam, és szabadabban tudtunk beszélgetni? Zenéket hallgattunk más különben, azt ott nem lehetett volna. 22 évesen talán ott kéne gubbasztanom a szüleim mellett? Az egy másik dolog, hogy én mentem el velük, de máshogy alakultak a dolgok.
"22 évesen talán ott kéne gubbasztanom a szüleim mellett?"
Nem arról van szó, hogy hány éves vagy, hanem hogy ez egy előre eltervezett családi-baráti program volt, amiről nem illik csak úgy lelépni. Ha mégis le akarsz lépni, szólsz valakinek. Ennyi. Anyád vagy apád sem lépett le csak úgy, mert mondjuk megunták. Ez infantilis viselkedés. Valóban lesznek még olyan összejövetelek, programok, ahol unatkozni fogsz, és más is, mégsem illik csak úgy felállni és lelépni. Nem 12 éves vagy.
"Anyád vagy apád sem lépett le csak úgy, mert mondjuk megunták"
Hahaha. Ők azok, akik eldöntik, mikor megyünk haza. És most bevágod, hogy ez a normális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!