Mit reagálnátok anyós kirohanására ilyen esetben? (hosszú lesz! )
Előzmény: apósom egy elég kiállhatatlan alak, alkoholista, gyűjtögető, nagyon önző. Férjem elmondása szerint apaként is megbukott.
Lett volna egy családi összejövetel, de előző nap elkapott egy hasmenéses vírus, jeleztem, hogy nem merek túl messzire menni a mosdótól, így kihagyom.
Anyósom ezek után felpaprikázva felhívta a fiát, közölte, hogy ő és a gyerekünk ki van tagadva. (Én nem, pedig elvileg rám volt mérges, hogy én nem tudtam elmenni a vírus miatt.)
A szüleimmel is megroppant a viszonyuk, így anyám írt neki egy e-mailt, hogy nem érti a hozzáállását. Erre jött az alábbi levél. A levélben a konkrét neveket kigyomláltam/átírtam, azok vannak zárójelben, a többihez nem nyúltam:
"Sajnos (após) gyűjtögetési szenvedélye olyan méreteket öltött, hogy az eredményét már szinte lehetetlen eltüntetni, bár most egy hónapig ezen dolgoztunk, elég siralmas eredménnyel.
A lakásban sem sokkal jobb a helyzet. A nappali közepén még mindig ott van a befejezetlen plafon. Festetni kellene az egész lakást, de szakembert nem hívhatok, mert Ő akarja meg-csinálni, ám mindig csak idáig jutunk.
Ez a helyzet annyira bánt, hogy nem szeretek vendégeket hívni, márpedig, ha mi elmegyünk Hozzátok, illik visszahívni.
Remélem érthetően leírtam a gondomat, és ez volt a könnyebb.
A gyerekekkel való borzasztó kapcsolat sokkal nehezebb és nem hiszem, hogy valaha is megoldódna.
Természetesen ez is sok kis aprósággal kezdődött, de mára olyan méreteket öltött, hogy egy jó nagy drótakadály van közöttünk.
Nem akarom részletezni, de oda-vissza sok sérelem és bántás volt benne.
Az én probléma elkerülő magatartásom is benne van. Sajnos, ha megbántanak, szívesebben elmegyek szó nélkül, mint hogy beleálljak egy vitába. Nagyon sokszor jöttem el úgy Újpestről, hogy végig bőgtem az utat. Kétszer-háromszor próbálkoztam a megbeszéléssel is, de (én) az első pár mondat után bocsánatot kért, így már nem tudtam kibeszélni magamat.
A következő találkozásnál pedig mindannyian ugyanott folytattuk, ahol előzőleg abbahagytuk.
Végül odáig fajult, hogy könnyebb volt, ha nem mentem, csak akkor, ha (férjem/fia) is otthon volt.
(Én) aranyos, értelmes, csak velünk nem találta meg a hangot. Félt az olaszos temperamen-tumunktól, az apósa szarkasztikus megjegyzéseitől, ezért inkább úgy döntött, hogy lehetőleg nem jön el a családi eseményekre. Amikor mi mentünk hozzájuk, ült a kanapén riadt szemekkel és (unokát) tartotta maga elé, mint egy pajzsot.
Egész idáig azt hittem, hogy valahogy majd csak összerázódik a kétféle más-más értékeket hordozó embercsoport, és mindig nagyon készültem a találkozókra.
Most is tényleg 1 hónapja azon dolgoztam, hogy aránylag rend legyen az udvaron, és a házban. Úgy állítottam össze a menüt, hogy (én) és (férjem másik, idősebb gyereke) is megtalálja a számára megfelelő ételeket. (apósnak)nak a szájába rágtam, mit mondhat és mit nem.
Ezek után előbb (férjem idősebb gyereke) kisütötte, hogy nem ér rá, majd szombaton (férjem) közölte, hogy (nekem)
hasmenése van /előző esetekben már volt fejfájás, hányás, vizsga, stb/.
Itt szakadt el cérnám, és olyan mértékben fáj, hogy csak úgy tudom elviselni, ha az egész elgennyesedet sebet, kiégetem magamból.
El sem tudom képzelni, hogy mi lenne a megoldás, pedig hidd el, nagyon régen keresem.
A legszebb az, hogy (én) is megértem, még csak nem is haragszom Rá.
(Férjem) és (unokám) nagyon fog hiányozni, hiszen a fiam és az unokám, akiket nagyon szeretek.. "
A férjemmel percekig hülyén nézve bámultuk a levelet és nem értettük.
Ha van kérdés, szívesen válaszolok rá, elég szövevényes a történet.
válasza:A helyetekben nem reagálnék semmit, nem foglalkoznék vele.
Idövel vagy megbékül, vagy nem, de ti nem tudtok semmit sem tenni.
KItagadni meg nem lehet senkit ilyen idnokkal, legfeljebb a kapcsolatot szüntetheti meg veletek. De az meg azért nem tragédia, ha ennyire beteges a gondolkdása.
Kiegészítés részemről a levélhez: apósom elvileg "szarkasztikus" beszólásai simán prosztó bunkóságok voltak.
Anyósom eleinte jött látogatni az unokáját, majd egyszer elszólta magát a fiának, hogy azért nem jön már, mert akkor após bepiál, mert "egyedül merte hagyni egy fél napra".
Azon se tudok kiigazodni, hogy a férjem és én is le lettünk b...va, mert mindketten tanulunk (munka mellett) és vizsgaidőszakban volt pofánk vizsgázni a kötelező dátumú családi összejövetel helyett.
Próbáltam ezerszer megbeszélni vele, de hasztalan, csak a kifogások, indokolatlan, hetekkel később hajuknál előrángatott sérelmek jöttek fel.
Magam részéről elegem van, de az végképp betette a kaput, hogy a gyerekemet is belekeverték. Engem meg lehet sérteni, felnőtt vagyok, eldönthetem miként reagálok rá. De a totyogós korú unokát ebbe belevonni... én itt kaptam fel a vizet.
Ti mit tennétek a helyemben?
válasza:Ja, a menüs rész: egyetlen élelmiszert nem tudok valamilyen érzékenység miatt megenni, a tejszínt. Egyedül ezt kell kihagyni a nekem készült kajákból, egyébként rohangálok a mosdóba, mert meghajt. Tehát nem kell extra ételallergiára gondolni, bőven elég tejföllel helyettesíteni. Minden mást meg tudok enni.
A férjem másik gyerekének pedig tudtommal semmilyen ételérzékenysége nincs, rá nem kell ilyen szempontból tekintettel lenni.
válasza:Egyrészt ez a levél nem nektek íródott, így én nem reagálnék rá, nem is kellett volna látnotok. Ha akar valamit, keressen meg titeket.
Másrészt a levélben leírt dolgokat nem tartom túlzónak, jogosnak tartom anyósod érzéseit, hogy neki miért tette be a kaput az, hogy (már megint) le lett mondva egy találkozó, pedig nagyon kitett magáért, nagyon akarta, hogy jól sikerüljön az összejövetel.
De erre akkor sem lehet az a reakció, hogy kitagadja a gyerekét, hanem meg kell beszélni a dolgokat. Említi, hogy ő nem szeret a problémáiról beszélni, de ezen változtatnia kell, hiszen néma gyereknek...az sem jó, ha belül örlődik, meg sajnálja magát, közben senki nem tud neki segíteni, mert egyszerűen nem tud a problémáról...
Amit én tennék, az az, hogy emailben megkeresném anyóst, kifejteném, hogy egyszerűen értetlenül állok a jelenség előtt, nem volt bennem rossz szándék, véletlenek szerencsétlen összejátszása miatt sikerült rosszul az este, ezt sajnálom, és készek vagyunk családostul leülni és megbeszélni az esetleg sérelmeket, hogy mindenki kibeszélhesse magából, és tiszta lappal kezdjünk. Ha tudunk egymás problémáiról, akkor jobban oda tudunk figyelni egymásra.
válasza:Sokszor leültem vele. Ahogy olvashatod, neki az volt a gondja, hogy okkal vagy ok nélkül, de elnézést kértem, ha esetleg megbántottam volna.
A férjem is próbálkozott, de ő se ért el eredményt. Rengeteg ilyen leültetős próbálkozáson túl vagyunk. Eredménytelenül.
Férjem és szerintem is após keveri a matériát a háttérből és anyósom van szóvivőként a frontvonalra tolva. Após annyira nárcisztikus, hogy ha nem az ő fenekében van a nyelvünk tövig, akkor már ellenségként tekint ránk. Gyakorlatilag mára mindenkit elmartak maguk mellől, kettesben tengetik az életüket.
Még a sógornőmet (férjem testvére), aki tényleg egy sziú indián türelmével van megáldva, is sikerült annyira felhergelni, hogy az apjának azt mondta egyszer, hogy "nem is vagy az apám".
Igen,nekem is az a gondom, hogy meg lehetne beszélni a sérelmeket, de túlzónak tartom azt a reakciót erre, hogy a fiát és a még beszélni sem tudó unokáját kitagadja.
Nekem értelemszerűen nincsenek érzelmi szálak feléjük (anyósomat egyébként kedveltem, amíg meg nem zakkant), de a férjemet sajnálom, mert neki mégiscsak a szülei.
Az ominózus telefonhívás után "erre a hisztire nem kívánok reagálni" mondattal letette a telefont, amikor a anyja hisztizve közölte, hogy ki van ő és a gyerekünk is tagadva.
válasza:Anyósod két tűz között őrlődik. Egyrészt ott van az alkoholista, nehéz természetű férj, másrészt pedig a gyerekei.
Ő még a régi szellemben nevelkedett és élt, nem fordulhat a férje ellen. Mi, mai nők ezt nem feltétlenül értjük, de ismerjük a jelenséget.
Próbálkozott, hogy minden jól sikerüljön, rászólt a férjére is, hogy viselkedjen, és lehet, hogy te nem értékeled, mert "csak" a tejszínt kell lecserélni, de igenis odafigyelt és számításba vette az igényeidet.
Nekem az jön le a kommentjeidből, hogy te nem megoldani próbálod a problémát, mert annyira meg vagy sértve, hogy legszívesebben kitörölnéd őket az életedből. Csak a kérdésből még nem ez jött le.
Igen, a levél anyukámnak íródott, csak ő átküldte nekünk.
Azt a részt nem másoltam be, ahol azt részletezi, hogy anyukámékkal mi baja, mert az nem ránk vonatkozik.
A levélre senki nem reagált, anyukám se, csak most gondban vagyok, hogy mit lehetne tenni. A megbeszélés sok alkalommal megbukott, a fent leírt okok miatt. Pedig próbálkoztunk.
A nálunk tartott összejövetelek után egy-két héttel mindig valamilyen kreált probléma miatt botrányt csináltak. Nem köszöntünk elég hangosan, nem mosolyogtunk eleget, egyéb nonszensz dolgok. A háttérben erősen apóst sejtjük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!