Mennyire gyakori a szülőktől, hogy a tulajdon gyerekétől sajnálja, ha felnőttként jobb életet él?

Nagyon gyakori. Engem lenéz konkrétan édesanyám mióta olyan "igényeim" lettek hogy vmi jó szakon akarok egyetemen tanulni, igényem van fejlődni, jónak lenni stb. tehát csak egy normális életet szeretnék élni.

Már én se nagyon tartom vele a kapcsolatot emiatt.

Gyakoribb mint kellene (mert egyáltalán nem kellene)

Nálunk pl az én szüleim nagyon örülnek annak h "jól élünk", anyósom is büszke volt a fiára emiatt. Apósom viszont borzasztóan irigyli amit elértünk

Havonta járunk hozzájuk. Anyósommal sokat beszélgettünk a gyerekekről felujjításról stb. Ha veszünk valamit, akár a gyerekeknek ruhát, játékot, vagy háztartási gépet stb megszólja

"minek enyi gönc, most vettél"

" azt a pár tányért eltudnád mosni kézzel is"

5 tagú család vagyunk, jó pár tányér az😅

Vagy most épp viacolort raktunk le és épp azt nézegettük h milyen legyen.

"mert csak flancoltok! Mé nem betonoztátok le?! “

Mikor autót cseréltünk, az arcára volt írva minden......

Nem vagyunk gazdagok, de jól keresünk a férjemmel. Így 6 éve vettük a házunkat pest mellett, ami teljesen hitel mentes.

Ő meg hitelből hitelt vált ki amióta csak ismerem

Szóval ezek az apróbb beszólások, pofavágásokban nyilvánul meg hogy irigy arra amit a fiával elértünk. Hiszen sem ő, sem a másik fia nem jutott egyről a kettőre az életben