Van itt olyan, aki felnőttként jött rá, hogy
tulajdonképpen nem is szereti a szüleit?
1/16 A kérdező kommentje:
gyerekként is csak "kötelességből" szerettem őket...
Én csak egyik szülőmet nem szerettem és azután jöttem rá, miután elhunyt. Mikor véget ért a gyász folyamat, akkor jöttem rá, hogy milyen lelki terrorban tartott egész gyerekkoromban
2022. jún. 27. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
Nem kifejezetten felnőttként, de 16-18 évesen, amikor rájöttem hogy amik történtek velem azok nem férnek bele a normális gyermekkorba.
Furcsa mód gyerekkoromban még védtem/titkoltam is a történteket.
2022. jún. 27. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
Én sajnos már gyerekkoromban rájöttem, csak sosem vallottam volna be. Amikor kérdezték, kötelességtudóan mondtam, hogy igen szeretem anyát, szeretem apát, egyrészt tudtam hogy kapnék ha az ellenkezőjét mondanám, másrészt láttam, hogy ez valahogy evidens és mindenki azt várja el, hogy igent mondjak. Arra is gondoltam, hogy biztosan én nem vagyok normális, amiért így érzek, szóval könnyebb volt bólogatni.
Egyébként igen, szerintem sokan vannak. Egy gyereknek a szülője a természetes, bármilyen is legyen az, a legtöbb esetben kötődni fog hozzá. Aztán később, ahogy egyre többet tapasztal a világból, sok minden megvilágosodik.
2022. jún. 27. 16:58
Hasznos számodra ez a válasz?
5/16 anonim válasza:
Engem gyerekkoromban elhagytak. Elváltak aztán mentek a maguk utján. Most próbálnak közeledni néha. Mondjuk az egyik egy 10es skálán 1, a másik meg mondjuk 4.
Nem szeretem őket, és most is igazából ugyan azok az önző emberek akik voltak. Nekem már gyerekem van de sose hagynám így magára mint ahogy ők engem.
2022. jún. 27. 17:05
Hasznos számodra ez a válasz?
Én az egyik mamámmal és a nővéremmel vagyok így azt hiszem. A mamám mindig érdekből keresett minket, amikor nem került és most közeledik, mert egyedül maradt és hajtogatja hogy szeret de én ezt nem érzem felőlem, csak mondom hogy én is. A tesóm meg kiskoromtól fogva rajtam töltötte le minden dühét, szekrénybe zárt órákra, fésűvel akarta át szúrni a nyakam, nem adott enni ha rá lettem bízva és lelki terrorban tartott kiskoromtól addig amíg el nem költözött 16-17 éves koromban. Most 20 vagyok, de azt érzem, hogy azóta sem kötődök hozzá semmilyen módon és hogy azt sem tudom, milyenek az igazi testvérek, a jó testvéri kapcsolat meg stb. Mostanában is csak annyit változott, hogy nem erőszakos senkivel csak rohadtul hisztis és a végletekig kihasznál akárkit és csak érdekből van még körülöttünk mert nem áll meg a saját lábán egyedül..
2022. jún. 27. 17:21
Hasznos számodra ez a válasz?
Nálam pont fordítva van, igazából felnőtt fejjel ismertem fel, mennyi mindent tettek értem, megbocsátották a megbocsáthatatlant, feltétel nélkül szerettek. Azt, hogy mennyire szeretem őket, sajnos leginkább a haláluk után kezdtem el érezni, és érzem ma is.
N
2022. jún. 27. 17:26
Hasznos számodra ez a válasz?
Nem.Én gyerekként jöttem rá,hogy apámat nem szeretem,de anyámat igen.Ez azóta se változott.
2022. jún. 27. 17:47
Hasznos számodra ez a válasz?
Én ahogy egyre jobban felnőtt lettem, úgy kezdtem el egyre kevésbé szeretni őket. Igazából azért még előbb, kamaszkorban megfogalmazódott bennem, hogy (főleg anyám iránt) a szeretet szikráját sem érzem. Csak akkor még azt hittem, amikor elemezgettem magamban az érzést, hogy ez ilyen kamaszkori dacoskodás nálam. De nem az volt, és tettek érte bőven (főleg anyám), hogy így érezzek. Exponenciálisan akkor kezdett el növekedni nálam a szülő nem szeretés, amikor nekem is lett egy lányom, és ahogy átéltem vele dolgokat, kezeltem a gondokat, megéltem az anyaságot, akkor jöttem rá, hogy a szüleim szar szülők voltak (anyám meg hatványozottan szar anya), nincs mit szépíteni. Most már csak anyu él, apu halála sem tört össze különösebben (inkább a lassú leépülése, leukémia). Anyám él, egészséges, nyolcvan felé ballag, de úgy érzem, ha elveszítem is, nem fog megrendíteni.
2022. jún. 27. 18:05
Hasznos számodra ez a válasz?
15 évesen jöttem rá, hogy gyűlölöm a nagyapámat, mert molesztált engem gyerekkoromban. Emellett egy gusztustalan képmutató ember, állandóan a b*zikat szidja, miközben ő is az. Várom a napot, hogy meghaljon és végre a ház a miénk legyen, mert az minket illet meg.
2022. jún. 27. 18:11
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: