Mennyire gyakori a szülőktől, hogy a tulajdon gyerekétől sajnálja, ha felnőttként jobb életet él?

Azt nem tudom, minket irigyelnek-e, mert nem adják jelét, de anyósék férjemnek azt az útravalót adták, hogy majd úgyis meglátjuk, nem olyan könnyű boldogulni, stb. Ehhez képest a 0-ról megoldottuk, felépítettük az életünket, jó anyagi döntéseket hoztunk, ellentétben velük, akik emiatt nem boldogultak sosem, hanem hónapról-hónapra éltek.

Apám is mondogatta előre, hogy híd alá kerülünk, mert albérletbe költöztünk, de mivel látja, így is tudtunk lakást venni, rendezett életünk van, inkább elégedett, mint irigyelne.

Csak nem értem, miért jó az idős generációnak azzal "biztatni" a gyerekeiket, hogy na, úgysem boldogultok.

Megdöbbentettek az eddigi válaszok.

Nekem a rokonságomban senki sem ilyen. Minden szülő csak örül, ha a gyerekének jobban megy, könnyebb élete van, mint neki volt annak idején.

Nálunk nem volt szülői segítség soha, nem voltunk gazdagok, de olyan szegények se, hogy zoknira, bugyira, ruhákra, ÉTELRE ne telljen, cigire, ivásra, haveroknak kölcsönadásra, gitárra, hangfalakra stb, arra mindig volt. Én egyetemre járok Budapesten, fizetem az albérletemet, és minden mást is, és bizony van, amikor apukám felhív, elmondja, neki milyen rossz és az egész beszélgetés egy negatív panaszkodás, aztán a végén kéne kölcsön pénz. Adtam, majd visszaadja, mondtam, hogy nem kell, hát nem is törte magát, és nemrég költöztem, ~400 ezerbe volt az egész kb, úgy, hogy diákmunkám van, és nyáron szedem meg magam, mert félév közbe nehezebb sokat dolgozni. Nemet mondtam, mert tényleg nem tudtam nélkülözni a pénzt. Na ilyenkor otthon az megy, hogy ki lettem taníttatva, felnevelve és hálátlan vagyok. Úgy, hogy soha semmit nem fizetett szinte nekem senki és a minimumot, ha megkaptuk a tesómmal.

Talán nem is irigység, de én pl az én ismerősi körömbe úgy vettem észre, hogy annó semmit nem kaptunk, pedig lett volna miből, most pedig mivel hálásnak kell lennünk, nekik ez jár. /Pedig szerintem gyerekként nekünk is járt a télikabát meg a csizma meg minden alap dolog/

Nem anyagi irigység volt anyósom részéről.

Azt nem volt képes elviselni, hogy a fiàval normàlisan élünk.

Hogy nem kiabàl velem részegen, hogy nem kúrvàz le minden percben. Nem értette, hogy ha otthon ezt làtta, akkor velem miért nem ugyan olyan, mint vele a férje. Próbàlta széttúrni a hàzassàgunk hazugsàgokkal, de ezzel azt érte el, hogy nem tartottuk vele a kapcsolatot .