Van-e joga a szülőnek a vele egy fedél alatt lakó, de felnőtt gyereke szerelmi életét kontroll alatt tartani?

Itt jön be az hogy nem csak az a kérdés hogy az ágyban megy e hanem hogy képesek e egy egy önálló életet teremteni.

Nem véletlenül nevezik házaspárnak a házaspárt lényegében azt jelenti hogy saját önálló közös házuk van.

Persze az is hozzátartozik hogy az otthon legyen otthon melege, békéje satöbbi, ahova érdemes hazamenni, ne csak egymásra rakott kövek legyenek...

De ez már a történet következő része.

29: egyáltalán nem prűd és konzervatív, mert a szülők igenis meghatározhatják, beengedik-e a lakásba a gyerek párját. Öcsém barátnőit ismerték, de ott nem alhatott senki. Én páromat is ismerték, ő meg fel se jöhetett, találkoztunk az utcán pl. De én későn kezdtem kapcsolatot, 26-28 évesen. Akkor még szülőknél laktam, de dolgoztam. Párom korán elköltözött otthonról, sose volt lakása, (al)bérletekben lakott, ott találkoztunk.

Az ő szüleit nem ismerem (apukája rég meg is halt).

Miért ne lenne gyerekük? Mi ez a hülyeség? Nagyon jó családban nőttem fel, sokan örülnének, ha ilyen lenne, mint a miénk!

Azért nem mehetett a párom hozzájuk, illetve hozzám, mert nem szerették. Én találkozhattam vele, csak nem a lakásban. Ennyi. Az öcsém barátnőit kedvelték, ők jártak ott többször is. Aludni meg miért aludtak volna nálunk, senki nem hajléktalan, mindenkinek vannak szülei/lakása. Öcsém talán aludt máshol (arról az időről beszélek, mikor otthon lakott, középiskola és főleg egyetem). Amikor elköltözött, persze az már más volt. Vannak elvek, erkölcsök, amibe nem fér bele, hogy a szülő éjszaka kerülgesse a gyereke épp aktuális partnerét. Sőt, én eleinte nem is alhattam volna máshol, és nem tizenéves korról beszélek! Amint írtam, nekem nehezen ment a kapcsolatteremtés, így 25-26 éves korom után kezdtem. Nem érzem, hogy bármiről is lemaradtam volna, nem is igényeltem tizenévesen az ilyet, még gyerek voltam.