Mi a véleményetek erről?
Szögezzük le az elején, hogy felnőtt, nős férfi vagyok tehát ez már nem a mamahoteles állandóan a szobámba rám nyitós szitu pedig sokszor úgy érzem magam. :D
Szóval a szüleimről van szó, akik gyakorlatilag folyamatosan mindenbe próbálnak bele magyarázni illetve érzelmileg manipulálni. Ha nem keresem őket minden áldott nap akkor hisztéria van, ha a feleségem nem keresi őket 1-2 napig akkor rá is orrolnak. Állandóan írnak, hívnak felváltva, ha nem érek rá és lerakom akkor “csak lerázom őket” , ha valamiről nem azonnal értesülnek akkor megy a hiszti napokig. Már egy párszor szóltam nekik érte hogy ez nem fog menni így sokáig mert egyszerűen nem tudom elviselni felnőtt ember létemre hiszen megvan a magam élete és amikor tudjuk hívjuk őket meg megyünk látogatóba de nem tudom minden áldott nap minden percben mert nem fér bele.
Erre persze sértődés van aztán miután megbékélnek megint kezdik előlről és aztán megint szólok, megint sértődés és így tovább. Holott amúgy annyira nem is jó a viszonyunk mert kikészítenek minket sokszor meg mindent leszólnak, a feleségem dolgaiba is állandóan bele magyaráznak stb. Pedig az én anyósom egyáltalán nem ilyen, sőt.. segít mindenben ahol tud és hagy minket normálisan élni pedig ő egyedül van, az én szüleim meg ketten. Van egy testvérem is de ő kiköpött anyámék, nem is tartom már vele a kapcsolatot egyáltalán. Őt nyilván imádják meg egymás valagában vannak de mégsem elég nekik.
A feleségemet próbálom tőlük védeni de sokszor úgy érzem nem tudom eléggé.
Miért akarnak ennyire ránk akaszkodni?
Mert szeretnek.
De nyilván nem egészséges ez így.
Szerintem találjatok ki szabályokat. Pl minden szerdán telefonáltok, és ha tudtok, akkor szombatonként átmentek hozzájuk.
Azon kívül ne zavarjanak.
Az én anyám is ilyen volt, nála beváltak a szabályok.
Na persze nem örült neki, utálja őket, viszont elfogadta idővel és most szerintem így jó.
Úgy döntöttek, hogy nem nőhetsz fel, de te dönthetsz másként.
El kell tőlük távolodni, ha megsértődnek így jártak, legalább van egy kis nyugtotok.
ha a feleségem nem keresi őket 1-2 napig akkor rá is orrolnak - ha az anyósom elvárná, hogy keressem őket minden nap, körülbelül az első hét végén megmondanám neki, mi merre hány méter.
Márha a kedves anyucifia párom erre nem lenne képes.
NEM szólni kell nekik, meg kérni ezredszerre is, hanem ignorálni, amíg nem térnek észhez.
Ez egy játszma, el kell döntened, hogy részt veszel-e benne vagy sem. Te egyelőre részt veszel.
Ez nem szeretet, ez kontrollmánia.
Én egyszerűen nem venném magamra a sértődéseiket. Hetente egyszer felhívnám őket és kész. Ha megsértődnek, az ő bajuk.
Sose csináltam problémát abból, ha megsértődött rám valaki. Ez az ő baja, attól én még vidáman élem az életemet.
Neked is ezt a hozzáállást tanácsolom szintén férfiként és férjként.
"felnőtt, nős férfi vagyok"
Nem, addig nem vagy felnőtt, amíg meg nem tanulod meghúzni a határaidat. Van fent a neten egy csomó írás, "érzelmileg értetlen szülők", így keress rá...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!