Idős anyukám tönkretesz az örökös panaszkodásával, mit tehetek?

Annyira azért nem ostobák hogy a segítő kezű gyermeket elmarják maguk mellől! #3 Másrészt, az én anyám világéletében beszólogatott. Már megszoktam:))) Én sem vagyok könnyű eset. Lehet ilyen leszek én is de az is lehet rosszabb..!

Higgyétek el aki nem volt még 70x éves nem tudhatja. Amikor már nincs miért élned úgy érzed. És akkor jön a depresszió is. Hát nem könnyű de szerintem engem sem volt könnyű elviselni mikor jött a fogam, bepisáltam, kamasz voltam. :)))) Ez oda-vissza működik mi másért lenne a család? Kirakni a fészbukkra? :D

Egyet kell értenem a nyolcas válaszolóval, mely szerint ezt direkt csinálják.

Én hasonló helyzetben vagyok, de úgy, hogy az anyám még csak most múlt el 50 éves. Megvannak az egészségügyi bajai, tény. De állandóan csak panaszkodik, és már nem egyszer szóltam rá, hogy egyszerűen ezzel kiborít. Többek között ennek is volt köszönhető, hogy felköltöztem a fővárosba, s majd szépen rászoktam arra, hogy kettő vagy három havonta megyek haza és akkor is maximum három napot vagyok hajlandó lent tölteni.

Megy a panaszkodás, hogy az élettársa nem akar dolgozni, s megelégszik azzal a kevés pénzzel, amit otthonápolás néven felvesz. Tenni nem tesz, hogy elmenjen dolgozni, de panaszkodik, hogy az ő segélye kevés, az összes bevételük nem éri el még a száz ezret sem, s ezt minden egyes alkalommal végighallgatom akár személyesen, akár telefonon. Amikor pedig jelzem, hogy a cigi ott van mindkettőjük szájában, valamint el kellene gondolkodni a megoldáson, akkor jön a sértődés.

Most például hetek óta azt hallgatom, hogy hogyan fizetik ki a villanyt, gázt, tv előfizetést, s amikor jelzem, hogy nekem is megvannak az anyagi problémáim a lakótársam által kreált pár hónappal ezelőtti ki nem fizetett lakbér miatt akkor pedig elengedi füle mellett. Aztán persze jön egy eset, amikor meg érdekes módon megoldódik egy időre az adott helyzet.

És igen. Az enyém is ezt csinálja, hogy ha elmegyünk valahová, vagy elviszem vásárolni (persze az én kártyámmal, ami tudom, hogy hiba), s összefutunk ismerősökkel, volt kollégákkal, akkor megy a kacarászás, meg teljesen stabilnak, magabiztosnak mutatja magát, aki mindennel szembenéz, s megállja a helyét az életben.

35/F

13, én az apósomat is ápoltam, anyós velünk él, mert 76 éves, nem tud már magáról gondolskodni, és anyu is számíthat ránk. Apu sajnos balsetben meghalt tavaly...

Szóval nem, nem dugom be őket. Tudomásul veszem, hogy bizony a kor és a magány mindenkiből mást hoz ki.