Szüleid mondták már neked hogy költözz el otthonról?

Nekem is. Nagyon fájt, már alig vártam hogy felnőjek.

Utána kiismertem anyámat, ha valami szar érte rajtam vezette le a fos dolgait. Felnőttként már látom a személyiségét, alapból egy normális nő, csak ha felidegesíti valami, ami könnyen megtörténik, akkor felrobban. De mint az atombomba. Ki nem nézné az ember hogy milyen trágár olyankor.

Azért is lehetett ilyen furcsa kapcsolatunk mert szöges ellentétek vagyunk, én anyai mamámra hasonlítok. Na ő egy lelkitárs nekem.

Mindenesetre örülök h felnőttem végre. Inkább így legyen nehéz, mint sem kiszolgáltatott gyerekként. Anyámmal normális a kapcsolat. Majd akkor megyek haza ha itt a világvége, meg 2 millió lesz a számla. Talán akkor haza megyek. Vagy kisajátítok majd akkor egy üres házat mint a házfoglalók. Mert szerintem akkor ezek a fos minták visszajönnének. Ez az alá fölé rendelt viszony. Hiszen a szüleinknek akkor is a gyerekei maradunk, ha már 60 évesek vagyunk.