Mit tehetnék a fiammal?

"havonta 2x elmegy bulizni a barátaival azon kívül otthon döglik. Csak a főzésbe segít bele."

Ez nem újkeletű dolog, és nem 18 évesen kellene nevelni, hanem eddig kellett volna abba szoktatni, hogy otthon vegye ki a részét. Ez a hajó már elment.

Nyári szünet van, mégis mit kellene csinálnia egy diáknak? Az, hogy otthon nem csinál semmit, a nevelésed csődje, de miért kellene neki mindenáron gyári munkát végeznie? Hogy teljesen kifacsartan kezdje a szeptembert? Ha kellene neki a pénz, biztosan pénzforrás után nézne. Eddig nevelhetted, parancsolhattál neki, de most majd a saját tapasztalatin keresztül tanulja az életet, hogy mire elég az ösztöndíj, mi mennyibe kerül. Az egyedüli dolog, amivel kapcsolatban irányába te rendelkezel, hogy miként szabályozod a pénzcsapot, de 18 évesen már nem fogsz lusta, elkényeztetett, beképzelt emberből dolgos, szorgos hangyát csinálni, aki kitakarít, mire hazaérsz.

Ha tényleg így mondta, ahogy leírtad, akkor kissé arcoskodónak hangzik, ezt látom az egyetlen nagyobb problémának. De ezt valószínűleg majd kinövi.

Hogy szerinted mikre lehet a közeljövőben szüksége (autó), és ezekben mennyire tudod/akarod támogatni, azt nem fogja a kisujjából kiszopni, ha nem beszéled meg vele. Szóval nem úgy kéne, hogy "-menjél dolgozni a gyárba -nem -akkor nem lesz kocsid, mert én nem fizetem", hanem "beszéljünk egy kicsit a jövőről. Az egyetemen ez és ez (kaja, utazás, albi, akármi) várhatóan ennyibe fog neked kerülni, meg nem ártana pár éven belül egy autót is beszerezned, az minimum ennyi meg ennyi. Én x forinttal tudlak támogatni ezalatt az idő alatt, ebből nem telik mindenre. Szerintem nyári munkát kéne vállalnod, amiből gyűjtesz a terveidre". Ha erre is azt mondja, hogy elég lesz az ösztöndíja, akkor oké. Ha mégsem lesz elég, majd észreveszi, és elgondolkodik a munkán. Így tanul az ember a pénzről.

Ha pedig azért (is) küldenéd dolgozni, mert zavar a látványa, ahogy "döglik", akkor kérd meg, hogy nyáron segítsen többet a "biorobot" anyjának. Kérd! Ne tele hócipővel förmedj rá. "Dénes, én megszakadok itthon a munkában, ezért a nyáron - ha már dolgozni nem mész - valamivel több segítséget kérnék tőled, naponta-kétnaponta rádbíznék ezt-azt, nem nagy dolgokat." Aztán tényleg konkrét feladatokat adj neki, ne azt várd, hogy majd észreveszi, mit kéne csinálnia. Mondd, hogy majd ha megáll a mosás, teregessen ki, este pedig szedje be a ruhákat, a sajátját tegye el, és locsolja meg a virágokat, ilyenek. Tényleg összesen félórás-órás melók, neked viszont nagy könnyebbség.

Én sajnos kibuktam az egyetemről, pedig nem tespedtem, nagyon próbálkoztam, de meghalatta a képességeimet, hogy elvégezzem!

Volt, hogy annyit tanultam, hogy spontán elaludtam a buszon állva…

Igaz, engem a szüleim folyamatosan szekáltak mellette… Én koliba semmiképpen nem akartam menni, mert súlyos szociális fóbiám volta/van.

És folyamatosan azzal zsaroltak, hogyha nem vállalok az egyetem

mellett diákmelót, akkor kitesznek. Én meg ettől akkoriban nagyon féltem, mert sajnos nem voltam elég önálló…

Ezért vállaltam heti 3 napon 6 órás munkát, ahol 60-70 kilós dolgokat kellett emelgetni.

Kerestem vele valami havi 60.000 forintot, ami ugyan akkor még többet ért, de abszolút nem szorultunk volna rá… Ez a havi 72 óra munka nem tűnik soknak, a 168-nak a fele sincs, de egyetem mellett mégis nagyon megterhelő volt és semmi haszna nem volt.

Mivel kibuktam az egyetemről, a szüleim kidobtak otthonról és utána dolgozhattam gyárban munkásszállóról. Maga volt a pokol…

Sajnos a mai napig sem tartok sokkal előrébb 30 évesen.

Műszakvezető vagyok és van egy 28 négyzetméteres albim… Egy fillért nem tudok félretenni, hónapról hónapra élek.

Nem azt mondom, hogy le kell nézni a gyári melóst, de hidd el hogy senki sem szakmai elhivatottságból csinálja ezt, hanem kényszerből és mindenki utálja… A félkaromat odaadnám azért ha visszamehetnék az időbe, aztán mennék inkább koliba egyetem alatt és valahogy megszerezném azt a diplomát.

És az a baj, hogyha kicsit jobban átlátod a logisztikai és gazdasági folyamatokat, globális szinten, akkor arra is rájössz, hogy az átlag (!) operátor nem is igazán teremt értéket… Nem a termelés miatt létezik még itt “nyugaton” ez a munkaterület, hanem hogy minél több fogyasztó lehessen, legyen miből fogyasztani. Mi prolik így termeljük a GDP-t, nem pedig termeléssel.

Örülj neki! Na, nem annak, hogy lenézi a munkásokat, hanem annak, hogy nem kell ilyen helyen dolgoznia.

Én gyárban dolgozom, esélyt sem szeretnék hagyni rá, hogy a gyerekem egy napra is betegye a lábát.

Értem a prolémádat kérdező, én is mérnökit végeztem, de sose volt büdös semmilyen meló.

Viszont a fiadnak meg abban van igaza, ha mindene megvan amit akar, akkor minek törje magát?

Ahogy előttem is mondták, ettől még kezelheted a pénzcsapot, nincs szüksége pénzre? Akkor nem adnék neki én se.

Elég az hogy még 5-6 évig eteted, ruházod és tetőt adsz a feje fölé. Jegyzetek, pótvizsgadíj, kolesz... sokba lessz az ő diplomája.

Le kell fektetnetek egymás között, hogy mennyiben tudod segíteni a továbbtanulását.

Azért nem csinálhatsz teljes pézügyi fordulatot, a szorgalmi időszakban nem valószínű, hogy tudna dolgozni.

Ha kell a pénz a pótvizsgára, akkor nincs mese, ha nem tejelsz kitudja hány félévet csúszik.

Az hogy egyetemen mennyire lesz jó tanuló, lutri mert az egyetem elég más világ. Nem csak ész és érdeklődés kell hozzá, kell segg is, és talpraesettség is.