Részt kell vennie az otthon élő gyereknek a munkákban az alábbi esetekben?
válasza:Lehet sok gyereknek egy ilyen tevékenység teher... De hogy a segítő vagy besegítő gyereknek ez a későbbiekben hasznukra válik, az garantált.
Ha nem is ezt fogja csinálni egész életében, hanem más foglalkozása lesz, akkor is szorgalmat tanult!!!
Ha meg folytatja, akkor gyakorlatilag kész az élete, nem kell a munkakeresés kinjait megelnie, a szülei "alá raktak" mindent!
Nézzétek meg a sikeres fiatal borászokat, vagy bárkit, aki a szülei vállalkozását viszi tovább... Ja, hogy gyerekként néha már besegített? Micsoda probléma
.
válasza:#51
Azt tanulja, hogy mit kell messziről elkerülni majd ha nagy lesz
S mi van ha a gyerek törtenetesen rühelli a szülei munkáját, s akkor se csinalná felnőttként, hogy fegyvert fognál a fejéhez?
válasza: válasza:Az én férjemnek is kellett, mezőgazdaságba, kicsi korától amíg el nem költözött, a szabadideje 100%-ával.
Aztán megy a nagy csodálkozás, hogy ha látogatóba megyünk, akkor már 2 nappal előtte gyomorgörcse van, hogy 4 várossal arréb költözött, sosem csinálná azt a munkát, és persze át sem fogja venni a gazdaságot. Eddig sírnak, hogy dehát nem ezért építették fel, hanem neki. Csak mondjuk előny lett volna nem 20 éves korára megutáltatni vele. Sajnos még tizenév után sem engedi meg magánaky hogy csak 1-2× addig aludjon, amíg szeretne, és nem kell 5-kor felkelni, és pihenni is mellettem tanult meg, de az első években nagyon idegesítette, ha nem kellett pár órát semmit sem csinálni. De legalább szorgalmas...
válasza:46-os.
"de azért ne kelljen már a kicsiknek az állatokat ganézni, meg segíteni a tehénnek az ellésnél!"
Mikor mondtam én ilyet?
Ezek egyértelmüen olyan dolgok amiket egy gyereknek nem kell csinálnia.
Soha nem mondtam hogy 6 évesre gondolok. Azok bizonyára nem tudnának vigyázni az állatokra. Én a 13-17-es korosztályra gondoltam.
Amugy meg milyen "Baromságokat" írtam én eddig is hova?
válasza:Ebből sajnos sok rossz példát láttam a környezetemben.
LEszögezem, hogy szerintem egy gyereknek kötelessége kivenni a részét a házimunkából, természetesen életkor függvényében. Tehát ne haljon bele, ha ki kell vinnie 12 évesen a szemetet, vagy rendet kell raknia a saját szobájában 14 évesen.
De egy gazdaságba vagy vállalkozásba belekényszeríteni szerintem parasztság. Kivéve persze, ha a gyereket érdekli és vagy pénzt kap érte, mint diákmunka.
Apám és anyám szülei is gazdálkodtak sima munkájuk mellett. Így mindkettejük teljes nyarát ez tette ki, meggyszedés, ribizli, kukorica, állatok stb. Persze pénzt nem kaptak érte, hanem kötelesség volt. Nagyon fasza emlékeik vannak a nyarakról...
Ennek örömére ma már csak lakásban hajlandóak lenni és szigorúan irodai munkájuk lett :D Apámat meg rendesen csicskaként kezelték, "mert hát gyerek az a dolga, hogy segítsen". Na ennek hála ma már a lehető legmesszebb költözött és még évente sem látogat haza.
Férjem családjának szállítmányozási vállalkozásuk volt. Ott is minden gyerek be volt fogva. Mondjuk ők legalább minimális pénzt néha kaptak. De ők is inkább csicskának voltak tartva. Ő is jó messzire költözött onnan, most meg anyósom sír, hogy "de miért nem akar itthon dolgozni a vállalkozásban, hiszen ők már olyan öregek..".
válasza: válasza: válasza:Nálunk ez úgy volt, hogy már kicsi gyerekként az unokák is be voltak fogva a nagyszülők gazdaságába (ma őstermelőknek neveznék őket), pl ha náluk "nyaraltunk", az részben munkáról, szólt és ha azt elvégeztük, játszhattunk egymással. A nagyszülők gyakorlatilag szinte mindig a gazdasággal voltak elfoglalva, ők sosem játszottak velünk unokákkal, az egyetlen szórakozásuk a kártyázás volt. Az viszont tény, hogy két nincstelen fiatalként kezdték, cselédek voltak és saját erejükből jutottak olyan szintre, hogy több hold földjük volt, állataik, sok szobás családi házuk és minden gyereküknek tudtak kezdőtőkét adni az önállósodásra úgy, hogy idős korukra maradt annyi megtakarításuk, hogy nem szorultak a gyerekeik anyagi támogatására. A szüleim alkalmazottként dolgoztak, de mellette ők is nagyobb kerteket műveltek, állatokat is tartottak (pl több ezer csirkét, nyulat eladási céllal), ahol nekünk gyerekeknek is mindig volt feladatunk. A munkahelyükről kapott bevételből megéltünk, de házat építeni, autót venni csak a plusz munkából befolyt pénzből tudtak. Sajnos szórakozásra nekik sem jutott sok idő, de igazán nem is volt rá igényük. Én is alkalmazottként kezdtem dolgozni a diploma megszerzése után, nins köze a mezőgazdasághoz, de ahogy a nagyszüleimtől, szüleimtől láttam, nekem is mindig volt plusz munkám, majd sok-sok éve vállalkozó lettem, ezekből a bevételekből lett ház, autó, megtakarítás, de én már bőven szakítottam időt élményekre, szórakozásra is, mert nekem nagy igényem van rá.
Visszanézve a múltamat, azt tanultam meg az őseimtől, hogy átlagos életvitelből, sima alkalmazotti munkából igen keveseknek adatik meg, hogy stabil anyagi hátterük (saját lakásuk, megtakarításuk) legyen, de ha hajlandó vagyok pluszt vállalni, abból már sikerül és végülis nálam is így lett, ezért cseppet sem bántam meg, hogy gyerekkoromban ezt a szemléltet megtanultam. Mivel arra nincs rálátásom, hogyan alakult volna az életem, ha semmilyen munkát nem kellett volna végeznem gyerekkoromban, így csak azt tudom mondani, jól tették a nagyszüleim és a szüleim is, hogy mindenféle munkára befogtak minket már kicsi korunkban, mert talpraesett, a jég hátán is megélő felnőtt vált belőlem és a testvéremből is. Teljesen más munkából élünk, mint a szüleink, nagyszüleink, azaz nem vittük tovább a gazdaságot, de a szemlélet, amit örökül hagytak ránk, az megmaradt. Nekem és a testvéremnek nagyon fontos az anyagi biztonság, nem tudnánk elképzelni az életünket pl albérletben, megtakarítás nélkül, de mindig is kerestük a lehetőségeket az olyan munkákra, amiből ezek megvalósíthatók.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!