Részt kell vennie az otthon élő gyereknek a munkákban az alábbi esetekben?

#24

Miért? Talán ha rendes munkahelye van a szüleinek, s ott dolgoznak rohadt sokat, azt nem látja gyerek? A pasim szoftverfejlesztő, s most van a mesteris államvizsgája is. 8 órában dolgozik egy éve. Látszik rajta, hogy meg kell dolgozzon a pénzért, főleg hogy most egy csomót szivatják is a munkahelyén, mivel nem ér rá ugyanúgy dolgozni, mint évközben, mert szorít a határidő...

S mindezt úgy szűröm le, hogy még csak nem is együtt lakunk.

Vagy én pótvizsga időszakban kérdőíveket vezettem be SPSS-be lapról. Darabját 150-200ft-ért. De reggel 11-től este 9-ig 2 napon át. Ez volt nekem az első "munkás" élményem, nem a gereblyélés és forgatás tiniként. Az nem munka, az egy (felnőttek szamára) választott kínszenbedés, ami után haszon is alig van.

Gyerekként a nagyszüleimen lógtam. Házi munka, kert, szőlő, krumplis föld... Csak velük voltam, figyeltem, ha segítettem és jól segítettem, akkor megdicsértek. De nem erőltették, hogy ez és ez a feladatod. Sokat segítettem, de ha meguntam, csak játszottam a közelükben.

10 éves voltam, mama meghalt. Akkor bizonyos munkák, mint borsovetes és hasonlók, elmaradtak. A közeli kis földünket és a kertet akkortól nem műveltük. Én gyerekekkel veszekedtek, hogy de majd én folytatom, engedjetek. Pápa és az anyukám nem engedték. Vagy azt mondták, hogy egyedül nem tudom, vagy azt, hogy én csak tanuljak.

Pápa is néhány év múlva beteg lett, már a szőlőt és krumpliföldet is abbahagytuk....

Én pedig most felnőtt fejjel igenis dühös vagyok, hogy nem hagyták folytatni... Akkor még tudtam volna... Azóta elfelejtettem. Most meg itt a nagy drágaság, covid óta kapirgaszom a kertben, de tök béna vagyok, nincs gyakorlatom, a kertben is csomó mindent át kéne alakítani, hogy hatékony legyen a munka...

Szóval ha engem gyerekként hagynak, hogy ha nem is a külterületi földet, de legalább a kertet feladtam, és folytassam amit a mama itt hagyott, akkor ma ügyesebb lennénk, vagy lehet kertészetben lenne, erről ennyit.

Én sajnálom, hogy engem nem dolgoztattak, hanem tiltották. De kinek mi az útja... Szerintem erőltetni semmit nem kell, inkább mindkét részről magyarázni, megbeszélni, lehetőséget adni, kompromisszumot kötni...

Az, hogy a házimunkába, beleértve a kertes ház esetén a kerti munkát, elvárható, de nem akármilyen mennyiségben.

Konkrét időkeret kell szerintem, hogy mennyi munkát vártok el, és nehezebb munkánál, ill. melegben, rossz idő esetén "gyorsabban ketyeg az óra". Ezt ő is tudja... Az baromi igazságtalan valóban, hogy elvárjátok, hogy otthon is segítsen, aztán a ti munkátokba is szálljon be. A szomszéd gyári munkás Gyuri se viheti be a gyárba dolgozni a gyereket.

A gyereknek is jár a szabadság, és a gyerek gyerek, és nem felnőtt. A gyerek dolga a tanulás és a játék, és a szocializálódás, stb.

Ha idősebb már a gyerek, 17 elmúlt, és komolyabban be akarjátok vonni a nyári munkába, akkor valami idénymunkába ha ő is akarja, akkor be lehet, de akkor legyetek arra tekintettel, hogy ez alatt akár mehetne diákmelóra is, és akkor ő is pénzt kereshetne magának, szóval akkor kompenzálni kell, és fizetést adni.

A házimunka megosztásban részvétel elvárható, de a ti foglalkozásszerű munkátok átvállalása tehát egy másik kategória. Ha nagyon meg vagytok szorulva, nagyon rá vagytok kényszerülve. Akkor kérhetitek, és illik is menni, mert valahol az ő érdeke is, de ne legyen belőle rendszer, és akkor ezt vagy számoljátok el a házimunka idő keretéből, vagy kompenzáljátok valahogy másként.

Az egy másik kérdés, hogy jó vele megkóstoltatni minden munkát, amit csak lehet, de a vakáció nem véletlenül vakáció. A megkóstoltatás alatt meg nem azt értem, hogy kinyúlásig dolgoztani heteken át, hanem mindent megmutatni, csinálni, stb. hogy lássa, érezze, hogy mi fán terem.

Másik szempont:

Ha a gyerek minden ízével tiltakozik a gazdaságtól, és teszem azt, az a komoly célja, hogy mérnöknek vagy akárminek tanuljon, stb. akkor sokkal kevésbé várható az el, hogy beszálljon, mint akkor, ha valószínűsíthetően a gazdaságot kéne továbbvinnie, mert pl. nincs a környéken munkalehetőség, nem jeleskedik a tanulásban... Akkor bizony meg kell tanulnia azt, hogy mivel jár a gazdaság. Ha hajlamos ezt végezni, azért, hogy minél többet tanuljon, minél tehetségesebb legyen, apáról fiúra is az együtt dolgozás útján szállt a "mesterség", ha büdös neki a munka, akkor meg azért, hogy motiválva legyen a jó tanulásra, hogy kitörjön.

Tehát napi egy óra a nyári szünetben stb. nem árt meg, de nyolc óráztatni csak úgy ingyen nem okés.

Nyilván nem mindegy ahogy írtam, hogy ez a kerti munkáról szól, fűnyírás, stb. vagy a konkrét szülői mesterségről.

Persze ha nagy a nyomor, a szülők emellett még máshol is dolgoznak, akkor egy kicsit többet is bevállalhatnának, ill. a szülőknek is jár néha egy-egy nap szabadság, és akkor az, a tudat, hogy ellátják az állatot, az bele kell, hogy férjen.

Tehát ahogy írtam, fontos, hogy a gyerek motiválva legyen a munkára, és ne érezze igazságtalanságnak, nyűgnek, szégyennek. Ez leginkább a szülő-gyerek viszonyán múlik, és a szülő "pedagógiai" érzékén.

Édesanyáméknak régen hobbija volt a kertészkedés, gazdálkodás. Állataink sosem voltak, viszont minden évben termesztettünk valamit a tanyán. Volt kapálás, ásás, locsolás stb, ha termettek a gyümölcsfák, akkor gyümölcsszedés (a 40 fokos hőségben).

Sosem szerettem ezeket csinálni, pár éve már a szüleim sem foglalkoznak ezzel, de azért örülök, hogy megmutattak pár dolgot, mert most arra tart a világ, hogy megint szükség lesz házi gazdálkodásra.

F

#29, 30

Én se haltam bele a szénázásba. Éppen csak párszor ürítésnél megindult az orrom vére.

A gyerekemnek azért semmiképp se kívánnám ez a sorsot...

Ha a gyereknek az állattartásba, egyéb családi vállalkozásba, mint fő bevételi forrásba ingyen munkaerőként be kell segítenie, akkor a tanító, orvos, pénztáros, kukás, asztalos, rendőr, kertész, mérnök, gyári munkás melójába is be segíteni???? WTF???

A kérdező nem a házimunkáról kérdezett, hanem jövedelemszerző családi vállalkozásokról.