Miért reagál így a lányom?

Én is ilyen voltam, mint a lányod.

Viszont halistennek az én lányom eddig nem csinálja ezt velem, amit én anyummal.

Szereti ha olelgetem, puszilgatom, dicsérem, igaz, még csak 14 éves.

Emberek, írja a kérdező, hogy kiskorától ilyen. Ne kenjétek arra hogy kamasz.

Egy pszichológus nem ártana!

Én is ilyen voltam kiskoromtól fogva, ettől függetlenül semmi bajom nincs. Nagyon szeretem a szüleimet, apukámmal és anyukámmal is nagyon jó a kapcsolatom de egyszerűen nem szeretem a fizikai érintkezést túlzottan.

A párom az egyetlen akitől szeretem, mástól nem. Szerintem vele sincs semmi baj, egyszerűen nem szereti ha babusgatják.

Én se bírom a puszilgatást, ölelgetést szintén kicsi koromtól kezdve, de b+, néha egy pusziba bele ne haljon már a neveletlen hercegnő! Miközben a barátainak meg teszi az agyát...

Az meg, hogy megköszönni nem képes, amit kap, a legalja. Tőlem egy vasat sem kapna, amíg meg nem tanulja a “köszi” szó használatát. Nem gondolom, hogy ez egetrengető elvárás lenne egy 15 évestől.

A leírás alapján te fojtogatóan sok lehetsz.

Szereted tutujgatni, nyomorgatni, megérinteni, dicsérgetni, akiket szeretsz, és sokat ezekből észre sem veszel, csak ami már nagyon feltűnő, és nagyon túlnyúl a másik intim szférával kapcsolatos igényein. Na, egy olyan habitusú embernek, aki nem szereti a puszilkodást, taperolást és nyáladzást, annak ez nagyon idegesítő és fárasztó. Biztosra veszem, hogy jelezte már neked finomabban is, hogy ne csináld ezt vagy azt, és vegyél kicsit vissza.

Csak a tutujgatós emberek nem szokták a finom jelzést észrevenni, vagy elengedik a fülük mellett, "biztos, csak úgy mondja, meg hát én úgyis jót akarok alapon" csak amikor a másik fél már kénytelen bunkó és/vagy durva lenni velük. A leírtak alapján te a durva visszautasítást sem vagy hajlandó tudomásul venni, hanem tovább tukmálod magad. Mert önző vagy, és fontosabb, hogy a te szeretethiányodat betöltsd, minthogy ne okozz kellemetlenséget a másik embernek. Amikor pár hetes volt, mi a frászért kellett megvárni, hogy BELILULJON az ordítástól? Miért nem lehetett békén hagyni, amikor LÁTTAD, hogy nem tetszik ez neki? Miért nem lehetett visszahúzódni, hogy a gyerek kezdeményezze az érintést?

Ezt te csináltad el, mert más kiskorától kezdve azt sulykoltad bele a cselekedeteiddel, hogy az érintés egy kényszer, neki nincs beleszólása. Ezek után ne csodálkozz, hogy nem szereti a puszilkodást, mert nem kellemes emlékekkel köti össze, hanem az erőszakoskodással.